Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. január 13., csütörtök

Ikrek alvása

Szükségem lenne ikres anyukák segítségére. Tudom, hogy Perta, a te segítségedre számíthatok, mint már annyiszor idáig...de más is ikres anyukák is írhatnak, ha olvasgatják a blogot
Hat hónapos kortól külön szobában alszanak a lányok. Gyakran ébredeztek és ébresztették egymást így. Most fontolgattuk férjemmel, hogy jó lenne egy szobába fektetni őket. Már hozzá is láttunk Isten segítségét kérve és hát voltak éjszakák, hogy működött.
A lányok egy nagy matracon alszanak ketten...ha éjszaka felébrednek és nehezen vigasztalódnak, ismét elkülönítjük őket. Napközben is együtt alszanak néhány napja.
Érdemes ezzel kísérletezni? Jó lenne ha összeszoknának és egy szobában aludnának. Eddig a mi hálószobánk volt Rebeka szobája, a gyermekszobában aludt Anna, mi pedig a vendégszobában, amikor nem volt vendég:)

2 megjegyzés:

  1. Egy hosszabb szünet után már itt is vagyok :)

    Ez nagy dilemma volt nekünk is, hogy hogyan altassuk az ikreket.
    Nálunk könnyen ment az éjszakai alvásra szoktatás, és át is alusszák az egész éjjelt mindig. Persze, kivétel ha valaki beteg, de a felépülés után megint minden a régi.
    Éppen ezért 6 hónaposan átmentek a kiságyak Palika szobájába, Istennek hála, hogy az is problémamentesen zajlott. Gyorsan megszokta mindenki.
    Nálunk inkább az volt a gond, hogy miután kinőttek a kiságyakból, és normális ágyban aludtak, nagyonis együtt akartak aludni az ikrek. Eleinte még Palikához is bemásztak, de akkor felébresztették és nagyon sírt, erről letiltottuk őket.
    Szóval elkezdték az estét a külön ágyukban, és reggelre úgyis egy ágyban voltak, gondoltuk, ha így jobb, hát aludjatok így :)
    aludtak egymás mellett, egymáson, meg lábtól is, ahogy sikerült. Mivel nem ébresztettek fel senkit, meg ők is csak félálomban keresték meg egymást, nem tiltottuk.
    Később elaludni is úgy szerettek volna, meg persze növekedtek közben, én mindig Zolira bíztam a döntést, hogyan csináljuk, és aszerint tettem őket vagy egy ágyba, vagy kettőbe...
    Szinte négyévesek voltak a fiúk, amikor már elkülönítettük őket egymástól, mert egyszerűen nem férnek el egy ágyban...
    Dani mostanában este mondja, hogy fél, nem tudja megmondani, mitől, és szeretne Dávidkához bekéredzkedni, de már tényleg nem férnek el! Mindketten meghaladták a 20 kilót és 116-os ruhát hordanak.

    Egyébként nagyon vicces, amikor felveszik egymás mellett fekve azt a pózt, ahogy a hasamban voltak az utolsó hetekben. Vagy amikor egy az egyben ugyanúgy fekszenek, majd mintegy vezényszóra elfordulnak egy másik egyforma pózba :))) A lányok is csinálják ezt?

    Ja, és hangsúlyozom, hogy nem ébredtek fel egymásra, ha valaki beteg volt, és felsírt éjjel, akkor sem. Nagyon üvöltenie kellene, hogy felébredjenek rá a testvérei - de ilyen nem volt. A sírót gyorsan átvittük a mi ágyunkba, akkor felügyelni is tudtuk, hogy mikor mi kell neki, és a testvérei is nyugodtan aludhattak tovább.

    Petra

    VálaszTörlés
  2. A lanyok nem egypetejuek...nem is eszleltem naluk semmi olyan erdekesseget, amirol te beszamoltal...gyakran fel is ebresztik egymast. Nem jo alvok.
    En is keszulok neked irni...Puszillak.

    VálaszTörlés