Most, hogy véget kezd érni a részünkről való altatgatás, hát a lányok mindent kitalálnak, csakhogy ne kelljen aludniuk. Tegnap este Anna elkezdte mondogatni: toka, toka, fáj. Tuko, tuko. (Azaz fáj a torka és kér Negro cukorkát) Persze gyanús volt nekem, mégis az egészben az volt megfontolandó, hogy a lányaim december végén belázasodtak...aztán megszűnt a láz és kivittem őket a friss (vagy mennyire friss volt nem tudom) levegőre. Másnap ismét lázasak voltak. Ezután szegénykéim szobafogságra voltak ítélve...de nem volt olyan unalmas, így többet foglalkoztam velük, játszottunk, mókáztunk. A tegnap délután kivittem 2o percre, mert már nem köhög annyira Anna. Nos, egy kissé megijedtem, amikor elkezdte Anna mondogatni, hogy fáj a torka.
Aztán megnéztem a manduláit és kapott cukorkát. Végül kiderült, hogy az egy éves és kilenc hónapos lányunk alaposan átvert.
Amit Isten mond a gyermekekről, az igaz, még ha nehéz is elismernünk. A ragyogó szemek, a mókás kis teremtményekről gyakran nehéz elhinni, hogy a bolondság valóban hozzájuk van kötve. Minden igyekezetük az, hogy átvegyék az irányítást a szülőktől és kiskirályokká avassák magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése