Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. április 23., hétfő

Alvás...a kimeríthetetlen téma nálunk

Isten nagy kegyelme, hogy Izsák kisfiunk másként alszik, mint a lányok. Persze Isten felhasználta a lányokhoz való helytelen hozzáálásunkat is. Ezért mindenképp változtani szerettünk volna. Napközben is és este is leteszem a kiságyba és ha épp nem zavarja a fogzás, ripsz-ropsz elalszik.
A lányoknál is van ám változás. Nemrégiben még elég gyakran fel-felébredtek ébresztve bennünket is: vizet kértek vagy csak épp megébredtek és szükségük volt ránk. Amíg elaludtak bennt kellett maradnom. Végül egy nap úgy láttam, változtatnom kell...hiszen már három évesek! Április 10.-én, öt nappal születésnapjuk előtt elővettem a témát. Dr. James Dobson módszeréhez fordultam: jutalmazás. Ő azt vallja, hogy miért ne lehetne jutalmazni gyerekeinket, ha valamilyen pozitív viselkedést produkálnak...hiszen mi is gyakran megkapjuk a jutalmát a jól végzett munkánknak.
Nos, megbeszéltem velük, ha önállóan elalszanak és nem ébresztenek fel, csak akkor ha tényleg valami baj van, egy kis finomsággal jutalmazom reggeli után... Hála Istennek, azóta működik.
A kis finomság azóta már kimaradt...az éjszaka végigalvása azonban berügzült szokássá vált.
Ezt a módszert nem vetem be túl gyakran...valljuk, hogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk engedelmeskedni szüleiknek minden "lekenyerezés" nélkül. Tudniuk kell, hogy ez válik a javukra. És jó látni, ha nem is mennek problémamentesen a dolgok, de van előrehaladás. Ha Isten Igéjét vesszük alapul gyermekeink nevelésében (IS), ha meglátjuk magunk gyengeségeit és az Ő erejére támaszkodunk, igen, van előrehaladás.

2012. április 18., szerda

Mosolyt hoz arcunkra (két éves kilenc hónapos lányaink beköpései)

Januárban Rebekának magas láza volt mint utóbb kiderült a fogzás miatt. A hirtelen felugró magas láz miatt kissé megijedtem.
-Ne aggódj anyu.-nyugtatott két éves és kilenc hónapos nagylányom:). Isten meggyógyít. Azt ígérte ott fenn a mennyországban.


Lefekvéskor plüssállatkákat választanak a lányok hálótársnak. Egyik este Rebeka lefeküdt anélkül, hogy plüssöt szorított volna magához. Anna nem hagyhatta szó nélkül és megkérdezte:
-Semmi állattal aluszol Jebeka?


-Hogy aludtál Rebeka?-kérdeztem reggel kislányaimat, miután köszöntöttem őket egy jó reggelt puszival.
-Hát én tróger vagyok. Nem aludtam. Az egész családot felébresztettem.-jött a válasz.


A reggeli Bibliaórán Dorkászról tanultunk a lányokkal. Este Anna egy dobozt vett elő és miközben érdekes mozdulatokat végezve megjegyezte:
-Vajjok juhákat (Varrok ruhákat)
-Te vagy Dorkász?-kérdeztem tőle
-Nem, én valami más fajta vagyok. Én vagyok Anna-Panna.- válaszolta kisebbik nagylányom.

-Anyu! Képzeld el, hogy Klári néni hátul adta ide az édességet (a háta mögött). Mi letettük az asztalra és egy percet sem ettünk meg belőle.-újságolta Rebeka egyik délután.

Anna lányuk gyakran beleéli magát a játszásba. Így van amikor későn veszi észre, hogy biliznie kell. Egy ilyen alkalommal ismét kiált, hogy pisikálnia kell. Gyorsan vetkőztettem és ő is mindent beleadott, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadaraboktól de már késő volt. Kislányunk elkiáltotta magát:
-Állj meg, te pisika! Jaj, már nem tudom megállítani! Csak folyik, folyik, folyik...

Anna felmászott az udvarunkon lévő több mint 100 éves ráfos kerekű szekérre és ezt kiáltotta arcán elszántságot sugározva:
-Én vagyok Anna-Panna és azért jöttem ide, hogy elmondjam a tanácsot!
-És mi a tanács?-kérdeztem
-Az, hogy Jézus meghalt a kereszten.

Rajzfilmnézés helyett



A házimunkák végzésekor a gyerekeket mindenképp le kell kötnöm valamilyen tevékenységgel. Persze a legegyszerűbb lenne, ha a számítógép elé ültetném és valami rajzfilmet, animációs dalt tennék fel. Azonban tudom, hogy ez nem válik hasznukra. Így van néhány kedvenc játékuk, amelyeket szívesen játszanak mialatt főzők, takarítok.

Nagyon kedvelnek csíptetőzni. Különösen Rebeka kedvence.
Egy szárítókötelet kifeszítek a lakásban és az összes ruhacsipeszt birtokolhatják:) Anna gyorsan megunja...ő inkább a Rebeka által felcsiptetett csipeszeket rázza és élvezi, hogy zörögnek-forognak. Rebekának nagy türelme van számtalanszor leszedni majd újra felcsíptetni a csipeszeket a ruhaszárító kötélre.
Kedvelnek gyurmázni is. Arra még ügyelek, hogy csak egy színű gyurmát adjak a kezükbe.
Élvezik hántogatni a héjas földimogyorót. Kedvenc szórakozásuk és mivel nem tudják túl gyorsan bontogatni, mialatt elvégzek egy adag feladatot, nem falják fel az egész csomagot. Általában öt-öt mogyit adok egyszerre oda.
Könyv...ez megunhatatlan. Minden játéknál inkább kedvelik. Ha valami fopntos feladatom van és szeretném, ha gyorsan elvégezhetném, odaadok egy-egy, máskor csak szülőkkel közösen lapozgatható könyvet. Nézegetik, mesélnek...a feladatom is halad és a gyermekek sem töltik fölöslegesen az időt.

Persze gyakran-legtöbbször-ott vannak mellettem. Kavarják a majonézt, porszívóznak, közösen pakoljuk be a hozzávalókat a kenyérsütőbe és ők indítják el. Sepregetnek, törölgetnek. Étkezéseknél ők kenik a vajat és csorgatják a mézet a kenyérre. Anna különös feladatának látja reggel az előző esti szennyest behordani a mosógépbe valamint a pelusokat összegyűjteni a pince lejáratánál.






2012. április 15., vasárnap

Három évesek vagyunk!



Isten gondot viselt...és újabb év röpült el. Rebeka és Anna három évesek. Születésükről sokan megemlékeztek és figyelmességekkel lepték meg a lányokat.
Anyukámmal két kisebb macitortát készítettünk. Egyszerű tortalap, meglocsolva vaníliás kapuccinóval és tejszínnel töltve.