Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. április 18., szerda

Mosolyt hoz arcunkra (két éves kilenc hónapos lányaink beköpései)

Januárban Rebekának magas láza volt mint utóbb kiderült a fogzás miatt. A hirtelen felugró magas láz miatt kissé megijedtem.
-Ne aggódj anyu.-nyugtatott két éves és kilenc hónapos nagylányom:). Isten meggyógyít. Azt ígérte ott fenn a mennyországban.


Lefekvéskor plüssállatkákat választanak a lányok hálótársnak. Egyik este Rebeka lefeküdt anélkül, hogy plüssöt szorított volna magához. Anna nem hagyhatta szó nélkül és megkérdezte:
-Semmi állattal aluszol Jebeka?


-Hogy aludtál Rebeka?-kérdeztem reggel kislányaimat, miután köszöntöttem őket egy jó reggelt puszival.
-Hát én tróger vagyok. Nem aludtam. Az egész családot felébresztettem.-jött a válasz.


A reggeli Bibliaórán Dorkászról tanultunk a lányokkal. Este Anna egy dobozt vett elő és miközben érdekes mozdulatokat végezve megjegyezte:
-Vajjok juhákat (Varrok ruhákat)
-Te vagy Dorkász?-kérdeztem tőle
-Nem, én valami más fajta vagyok. Én vagyok Anna-Panna.- válaszolta kisebbik nagylányom.

-Anyu! Képzeld el, hogy Klári néni hátul adta ide az édességet (a háta mögött). Mi letettük az asztalra és egy percet sem ettünk meg belőle.-újságolta Rebeka egyik délután.

Anna lányuk gyakran beleéli magát a játszásba. Így van amikor későn veszi észre, hogy biliznie kell. Egy ilyen alkalommal ismét kiált, hogy pisikálnia kell. Gyorsan vetkőztettem és ő is mindent beleadott, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadaraboktól de már késő volt. Kislányunk elkiáltotta magát:
-Állj meg, te pisika! Jaj, már nem tudom megállítani! Csak folyik, folyik, folyik...

Anna felmászott az udvarunkon lévő több mint 100 éves ráfos kerekű szekérre és ezt kiáltotta arcán elszántságot sugározva:
-Én vagyok Anna-Panna és azért jöttem ide, hogy elmondjam a tanácsot!
-És mi a tanács?-kérdeztem
-Az, hogy Jézus meghalt a kereszten.

1 megjegyzés: