Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. április 23., hétfő

Alvás...a kimeríthetetlen téma nálunk

Isten nagy kegyelme, hogy Izsák kisfiunk másként alszik, mint a lányok. Persze Isten felhasználta a lányokhoz való helytelen hozzáálásunkat is. Ezért mindenképp változtani szerettünk volna. Napközben is és este is leteszem a kiságyba és ha épp nem zavarja a fogzás, ripsz-ropsz elalszik.
A lányoknál is van ám változás. Nemrégiben még elég gyakran fel-felébredtek ébresztve bennünket is: vizet kértek vagy csak épp megébredtek és szükségük volt ránk. Amíg elaludtak bennt kellett maradnom. Végül egy nap úgy láttam, változtatnom kell...hiszen már három évesek! Április 10.-én, öt nappal születésnapjuk előtt elővettem a témát. Dr. James Dobson módszeréhez fordultam: jutalmazás. Ő azt vallja, hogy miért ne lehetne jutalmazni gyerekeinket, ha valamilyen pozitív viselkedést produkálnak...hiszen mi is gyakran megkapjuk a jutalmát a jól végzett munkánknak.
Nos, megbeszéltem velük, ha önállóan elalszanak és nem ébresztenek fel, csak akkor ha tényleg valami baj van, egy kis finomsággal jutalmazom reggeli után... Hála Istennek, azóta működik.
A kis finomság azóta már kimaradt...az éjszaka végigalvása azonban berügzült szokássá vált.
Ezt a módszert nem vetem be túl gyakran...valljuk, hogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk engedelmeskedni szüleiknek minden "lekenyerezés" nélkül. Tudniuk kell, hogy ez válik a javukra. És jó látni, ha nem is mennek problémamentesen a dolgok, de van előrehaladás. Ha Isten Igéjét vesszük alapul gyermekeink nevelésében (IS), ha meglátjuk magunk gyengeségeit és az Ő erejére támaszkodunk, igen, van előrehaladás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése