Zólya Rebeka és Anna két évesek

Rebeka 11 kg, Anna 12 kg. Mindketten nagy mókamesterek a maguk módján. Nagyon kötődnek egymáshoz, mégis van, amikor civakodnak. Rebeka elszórakozik a játékok rakosgatásával. Nagy előszeretettel rakosgatja vissza a helyére a dominót, gyermekkártyát. A formafelismerési játékok tartoznak kedvencei közé. Ügyesen fejezi ki magát, szereti a tanult kis versikéket szavalni. Mostanában örömmel irja a levelek hosszú sorát az apukájának. Úgy délután, mint este nagyon nehezen alszik el...de aztán ha elalszik nehezen lehet felébreszteni...különösen délután.
Anna kedvencei a könyvek maradtak. Szivesen lapozgatja a könyveket. Ő a kis örökmozgó. Sokáig nem marad egy helyben. Nagyon könnyen elalszik. Ha valamiért felbosszankodik, nem szivesen beszél, hanem elszalad...ezt próbáljuk "kinevelni" belőle. Ő is szivesen mondókázik. Úgy két éves koruk körül ez lett a legnagyobb probléma köztük: ki mondja a mondókákat. Rebeka megparancsolja, hogy Anna halgasson, amikor ő szeretné mondani...ám amikor Anna mondja, ő is belekotyog. Anna persze felbosszankodik. Aztán szülőkként közbelépünk, elcsititjuk Rebekát. Anna ilyenkor rendszerint már a ház valamelyik más helyiségében duzzog. Aztán néhány perc múlva már mondja is a kedvenc versikéit hevesen használva a testbeszéd minden formáját...különösen kezeivel "gesztikulál".

Rebeka nagyfokú önállóságra törekszik. Egyedül választja ki reggel a ruháit. A fehérneműt, a nadrágot, zoknit és cipőt egyedül húzza fel...igaz, hogy van amikor fordítva. Egyedül mosakszik étkezések után, valamint séták, játszások után...ez számomra türelemmegpróbáló esemény, legtöbbször bőgéssel végződik. ía fürdést és a hajmosást is egyedül végezné...nem igazán akarja engedni, hogy "beleszóljak". Egyedül étkezik, ügyesen, türelemmel. Segít a hűtőszekrényből a konyhába vagy az ebédlőasztalra vinni dolgokat.

Anna nem törekszik ennyire az önállóságra. Őt noszogatni kell, hogy húzza fel a cipőjét vagy vegye fel valamelyik ruhadarabját. Enni sem szívesen eszik egyedül...örül, ha etetem.

Úgy Rebeka mint Anna hála Istennek mindent megesznek, amit eléjük adunk. Hálás vagyok Istennek, amiért hallgattam a bölcs tanácsra és amikor valaminek húzták az orrukat rögtön nem készítettem el valamelyik kedvenc ételüket. Persze ettől függetlenül ven kedvencük. Mindketten nagyon szeretik a tejet kevés mézzel. Van egy kis kávéskészletük...mindig abból isszák és hát nem igazi a tej, ha a kis játékkávéscsésze alatt nincs kistányétr, no meg a csészéhez kiskanál is jár. Szeretik a palacsintát, paszulylevest, szalmakrumplit, fokhagymás csirkemellet, bécsi szeletet, szeder-, barack-, körtekompótot, almát, tehéntúrós gombócot. Rebeka nagyon kedveli a halhúst, narancsot. A kiwit, banánt időnként nagyon kedvelik, de van amikor hozzá sem nyúlnak. No és persze nagy édességesek...igyekszünk mértékkel adagolni nekik azt.

Anna

Zólya Anna

Jóllehet öt perccel és fél kilóval maradtam el tesómtól, szépen behoztam a lemaradást. Igaz, sokkal többet és nagyobb étvággyal ettem, mint Rebeka. Egy évvel ezelőtt anya nagyon el volt keseredve alakom miatt.Két kiló 30 dekával születtem és valóban elég sovány voltam. Az arcom is torz volt még. De szüleim nagyon hálásak az Alkotómnak, amiért ilyen szépen formált az elmúlt egy év alatt. Mozgékony vagyok, szeretek hintalovazni. Nagyon szeretem a kutyákat. Gyakran borulok hol apu hol meg anyu nyakába és nagyon-nagyon szorosan megölelem őket. Kati néni megtanított egy bizonyos rityi-rityi rityityi táncra, amit szívesen járok. Nagyon vendégszerető vagyok, könnyen mosolygok bárkinek. A lépcsőmászás az erősségem, de anyunak és apunak nincs mindig ideje meg energiája, hogy folyton utánam jöjjenek. Pedig én magamtól is szívesen mászkálnék. Én már februárban megpróbáltam négy-öt lépést tenni, egyedül is tudok már állni. Szívesen kóstolgatom az udvaron levő kavicsokat. Amióta kizöldült az udvarunk, nem igazán tudnak anyuék a babakocsiban tartani a kapun belül. Ezért gyakrabban sétálunk és olyan nagyon szeretem, főleg, ha kutyusokat is látunk. Ilyenkor mindig megered a szám, sikoltozom és vau-vau hangutánzó szavakkal próbálom kutyának álcázni magam, hátha közelebb jönne hozzánk a kutyus és megcibálhatnám jól a bundáját.

Zólya Rebeka

Egy éves lettem. Hála Istennek sokat fejlődtem az elmúlt év során. Már meg tudom mutatni hol a fülem, orrom, szám, azt is, hogy hogy repülnek a madarak, hová ülnek a babák-persze mindezt akkor, ha kedvem tartja. Reggelenként élvezettel nézem a szomszéd háztetőn gyakran pihenő gerlepárt. Élvezem megnevettetni anyut azzal, hogy a szopizást abbahagyva a számmal bürrögtetek a hasán, érdekes hangokat keltve ezáltal. Még nem beszélek, de már megértetem magam anyuval és apuval. Ha valamit meg szeretnék kapni a te szócskát kell csupán kimondanom. Ez amolyan rövidítése a tessék szónak. A tata, papa szavakat is használom már(az utóbbit valóban apára értem) Persze Anna tesó ért meg engem a legeslegjobban. Nem csüngök egyfolytában a nyakán, de olyan jó vele kukucs játékot játszani.

Szeretek nyitni-csukni mindent, ami nyitogatható és csukogatható. Kedvenc játékom egy kis popsikrémes doboz. ezzel elszórakozom akár órákig is. Ha valami mondókát mond anyu, alaposan megfigyelem. Több ember szerint művészlélek vagyok.

Az idegenekkel sem vagyok annyira barátságos találkozásunk elején. Nagy kék szemeimmel alaposan megvizsgálom a felém közeledőket.