Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. május 23., hétfő

Zólya Rebeka és Anna két évesek



Rebeka 11 kg, Anna 12 kg. Mindketten nagy mókamesterek a maguk módján. Nagyon kötődnek egymáshoz, mégis van, amikor civakodnak. Rebeka elszórakozik a játékok rakosgatásával. Nagy előszeretettel rakosgatja vissza a helyére a dominót, gyermekkártyát. A formafelismerési játékok tartoznak kedvencei közé. Ügyesen fejezi ki magát, szereti a tanult kis versikéket szavalni. Mostanában örömmel irja a levelek hosszú sorát az apukájának. Úgy délután, mint este nagyon nehezen alszik el...de aztán ha elalszik nehezen lehet felébreszteni...különösen délután.
Anna kedvencei a könyvek maradtak. Szivesen lapozgatja a könyveket. Ő a kis örökmozgó. Sokáig nem marad egy helyben. Nagyon könnyen elalszik. Ha valamiért felbosszankodik, nem szivesen beszél, hanem elszalad...ezt próbáljuk "kinevelni" belőle. Ő is szivesen mondókázik. Úgy két éves koruk körül ez lett a legnagyobb probléma köztük: ki mondja a mondókákat. Rebeka megparancsolja, hogy Anna halgasson, amikor ő szeretné mondani...ám amikor Anna mondja, ő is belekotyog. Anna persze felbosszankodik. Aztán szülőkként közbelépünk, elcsititjuk Rebekát. Anna ilyenkor rendszerint már a ház valamelyik más helyiségében duzzog. Aztán néhány perc múlva már mondja is a kedvenc versikéit hevesen használva a testbeszéd minden formáját...különösen kezeivel "gesztikulál".
Rebeka nagyfokú önállóságra törekszik. Egyedül választja ki reggel a ruháit. A fehérneműt, a nadrágot, zoknit és cipőt egyedül húzza fel...igaz, hogy van amikor fordítva. Egyedül mosakszik étkezések után, valamint séták, játszások után...ez számomra türelemmegpróbáló esemény, legtöbbször bőgéssel végződik. ía fürdést és a hajmosást is egyedül végezné...nem igazán akarja engedni, hogy "beleszóljak". Egyedül étkezik, ügyesen, türelemmel. Segít a hűtőszekrényből a konyhába vagy az ebédlőasztalra vinni dolgokat.
Anna nem törekszik ennyire az önállóságra. Őt noszogatni kell, hogy húzza fel a cipőjét vagy vegye fel valamelyik ruhadarabját. Enni sem szívesen eszik egyedül...örül, ha etetem.
Úgy Rebeka mint Anna hála Istennek mindent megesznek, amit eléjük adunk. Hálás vagyok Istennek, amiért hallgattam a bölcs tanácsra és amikor valaminek húzták az orrukat rögtön nem készítettem el valamelyik kedvenc ételüket. Persze ettől függetlenül ven kedvencük. Mindketten nagyon szeretik a tejet kevés mézzel. Van egy kis kávéskészletük...mindig abból isszák és hát nem igazi a tej, ha a kis játékkávéscsésze alatt nincs kistányétr, no meg a csészéhez kiskanál is jár. Szeretik a palacsintát, paszulylevest, szalmakrumplit, fokhagymás csirkemellet, bécsi szeletet, szeder-, barack-, körtekompótot, almát, tehéntúrós gombócot. Rebeka nagyon kedveli a halhúst, narancsot. A kiwit, banánt időnként nagyon kedvelik, de van amikor hozzá sem nyúlnak. No és persze nagy édességesek...igyekszünk mértékkel adagolni nekik azt.
Anna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése