Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. május 12., csütörtök

Gyermekszáj

Gyermekeinket már kisbaba koruktól tanitottuk imádkozni. Amikor öt hónaposan először kaptak anyatejen kivül valamilyen gyümölcspépet, etetés előtt mindig imátkoztam. Hat hónaposan már tudták, hogy ima van evés előtt és türelmesen kivárták azt a néhány másodpercet. Hét hónaposan már összefogták kezeiket ők is.


Mindig tanitgattuk őket, hogy ne játszanak az étellel, értékeljék azt. Tanitottuk azt is, hogy Isten rendeli ki az eledelt számunkra.


Az elmúlt héten Rebeka egyedül akarta felhúzni a cipőjét és elküldött engem.


-Ha anyu elmegy ki fog nektek főzni? Ki ad nektek fincsi ebédet?-kérdeztem a lányomat. Miközben húzta a cipőjét, rávágta:


-Jézus.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)