Ikrek

Amikor a férjem Marosvásárhelyre utazott az anyajegyműtétre, vitte magával Rebekát, pesztrának meg édesanyámat. Rebekát is orvoshoz vitte, mivel bokasüllyedéssel született, így speciális talpbetétre van szüksége.Ez volt az első alkalom, amikor Anna és Rebeka külön töltöttek el egy napot.
Persze Anna is szeretett volna menni, ám úgy láttuk jobbnak, hogy velem maradjon. Nekem is nehéz volt Rebekám nélkül, de mivel Izsák nem bírja az utazást, így mi itthon maradtunk.
Anna egész nap emlegette testvérét, jóllehet igyekeztem személyesen vele foglalkozni. Rebeka levelet írt a testvérének a rendelőben. Amikor Annának elmondtam a délutáni történetet és ágyba bújt, megígérte, hogy aludni fog. Amikor azonban édesapám bekukkintott a szobájába, Anna az ablak előtt álldogált.
-Mit csinálsz Anna?-kérdezte tata
-Nézem, hogy Rebeka megérkezett-e már.-válaszolta Anna
Annát nem hagyta tata a szobában egyedül...magával vitte...megesett a szíve rajta.
Hazafele az autóban Rebeka már nagyon várta a testvérével való találkozást. Amikor a kapun begurult az autó és kiszált Rebeka, ezt mondta:
-Úgy megölelgetem Annát!
Azzal szaladt be, elrobogott mellettem, Izsák mellett és rávetette magát ruhástól, csizmástól Annára, aki az ágyon kuporgott. Puszilgatták, ölelgették egymást egy jó ideig. Apukám meg letörölt egy könycseppet a szeme sarkából...

Időspórlás

Ahhoz, hogy több időm legyen a páromra, a gyerekeimre, no meg magamra, úgy kell megterveznem egyéb feladataimat, hogy maradjon időm. Persze egész nap süröghetnék-foroghatnék a konyhában, aztán takaríthatnám a lakás többi kuckóját, ezek után jöhetne a mosott ruhák vasalása, hajtogatása és helyrepakolása, varrogatás, ...és sorolhatnám. Elég szürkék lennének hétköznapjaim. Most, hogy az otthonoktatást választottuk aktuálisabbá vált,  ez a téma annak érdekében, hogy több időm legyen a gyermekekkel való foglalkozásokra.
Néhány ötlet, amelyet még bővíteni szeretnék, ha az Úr ad bölcsességet hozzá...

1. . A ház összes helységében olyan függönyöket, sötétítőket választottam, amelyeket nem kell vasalni. Leszedjük és ameddig megtakarítom az ablakokat a gép ki is mosta. Kiszedem a gépből, megrázom és már tehetjük is vissza a helyére
2. A legtöbb ruhám olyan anyagból van, amelyet szintén nem kell vasalgatnom...csak 6oo-ra állítom a centrifugát, jól kirázom szárítás előtt és a varrásoknál csipeszezem meg. Így a szárítókötélről a szekrényem válfájára kerülnek.
3. Néhány alapvető edényem van, amelyekkel egyszerűbb és egészségesebb a főzés. Anyukámtól kaptunk két párolós fazakat. Felpakolom a tűzhelyre a belevalókkal. 8o fokon lezárom alatta a tüzet és hagyom, hogy párolódjon. Ebéd előtt készítem el teljesen. Gyakran eszünk krémleveseket (karfiolkrémleves, karalábékrémleves, képosztakrémleves, gyümölcskrémleves, salátakrémleves, krumplikrémleves). Van, hogy mindent turmixolok, van, hogy a levesnek csupán negyedét...mindenképp egészségesebb és gyorsabb, mintha rántást kellene kavargatnom vagy vagdosnom kellene a hozzávalókat.
4. A kenyérsütő is nagyon hasznos. Elsősorban nem kell a kenyér dagasztásával bíbelődnöm...de a kenyérsütő dagasztó-kelesztő programjával is rengeteg időt spórlok, amikor kelt tésztát készítek. Ha kell, kavargat is. PL. összekavarja a sütemények hozzávalóit. Nekem csak nyújtanom kell és betennem a sütőbe.
5. Gyakran eszünk süteményeket, de ez csak úgy lehetséges, hogy többnyire kavart sütiket, kelt tésztákat készítek. 
6. Felszedtem a szőnyegeket a ház jó pár helységében ..különösen a nappaliban, konyhában nem teszek le szőnyegeket, így sokkal gyorsabb és hatékonyabb a takarítás. Naponta többször seprek, hetente porszívózok és szintén naponta 1x-2x feltörlök. Így nincs porszag, friss a lakás és nem kell még szőnyegfelszedéssel és szőnyegporolással foglalkoznom.
7. A lányokat igyekszem önállóságra szoktatni. Hála az Úrnak már sok feladatot elvégeznek önállóan: levetkőznek, felveszik bugyikáikat, harisnyáikat, zokniikat, nadrágjaikat, szoknyáikat. Felhúzzák házicipőiket és ha mennek fel a szobába, akkor leveszik azokat és helyére rakják...sőt, még az Izsák cipőit is leveszik, majd helyre teszik.  Ruháikat úgy rendeztem a szekrényben, hogy azoknak tudják a helyét és el is érik azokat. Így ha pl. reggelinél leeszi a blúziját valamelyik leányzó, ő maga megy fel a szobájába, választ magának tiszta blúzit, leveszi a piszkosat és bedobja a mosógépbe. Nekem csak az a feladat maradt, hogy feladjam rá a tiszta ruhadarabot. Igyekszünk megkövetelni, hogy összeszedjék a szétszórt játékokat...Van amikor megkérjük, hogy szedjék össze az Izsák által szétszórt játékokat is. Persze elmagyarázzuk, hogy Izsák miért nem tudja még összeszedni azokat. A játékösszeszedés nem mindig jókedvvel történik. Tegnap pl. azt mondta Rebeka lányunk, hogy meg fog izzadni, amíg összeszedi a játékokat.                                                                                                                           Megbízhatom bizonyos ételek asztalhoz hordásával, bizonyos mosatlan edények mosogatókagylóhoz hordásásval. Izsák pisikás pelusait is ügyesen összefogják, majd a szemétbe dobják. 

Nos, ezeket az idősporló módszereket alkalmazom. Ha neked is vannak ötleteid, amelyek segítenek az idő megtakarításában, kérlek oszd meg velünk. 

Nem unatkozom

a három gyerkőc mellett. Néha végigszalad az eszemen, hogy jó lenne néhány helyzetet megörökíteni. Reggel  az öltözködés, mosakodás, fésülködés, aztán a szobák röpke rendberakása, de már szaladok is és utólérem magam a hűtőszekrénynél...ugyanis reggeli következik. A lányok segítenek az asztalhoz hordani a reggelit. Éneklés...Aztán berobbanok a reggelizés kellős közepébe: Én vajas kenyeret kérek! Anya, szomjas vagyok. Kérlek tölts vizet. Leesett az ülőkémről a párna. Pisikálnom kell. Persze hála az Úrnak a lányok már sok helyzetben önállóan is el tudják látbni magukat. Közben Izsák sem hagyja magát...Feláll az etetőszékben, vagy hátracsapja magát. A fegyelmezését semmiképp sem lehet halogatni. De hát még friss vagyok, hiszen még csak reggel van...a nap még hosszú. A reggeli után olyan a konyha és a nappali, mint egy csatatér. Sepregetek...Közben a hála Istennek nagyon aktív kisfiam rámol az edények közt. Megengedem neki...most a mosogatásnál három edénnyel több vagy kevesebb...mit számít. Leszedjük az asztalt. Mosogatás. A karórámra pillantok és egy fokozattal gyorsabb sebességbe kapcsolok. A lányok jól elvannak a könyveikkel, ám nem akarom, hogy a foglalkozások kimaradjanak, bármilyen sok feladat is vár rám. 

-Hozzátok kérlek a flanelleket, kezdhetjük a tanulást.-kiáltom. A lányok pedig örömmel kiabálják: Tanulunk, tanulunk! és már az asztalnál is vannak. Ima, éneklés, majd igyekszem minél inkább megragadni figyelmüket. A Bibliafoglalkozást soha nem szoktam kihagyni. Volt kisértésem, hogy sok a feladat, hagyjam most, de ilyenkor lelkiismeretem mindig figyelmeztet: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Mit használ, ha minden dolgomat elvégzem de elhanyagolom a rám bízott életek lelkét? NEM. És hagyom a többi feladatot. Imával zárjuk a Bibliafoglalkozást. Persze előtte mindig közösen átismételjük a tanultakat és megbeszéljük miért adhatunk hálát Istennek, mit kérhetünk Tőle. Vannak esetek, amikor egész komolyan, felnőttesen imádkoznak. 

Aztán belekukkintok az ebédbe, majd folytatjuk az épp aktuális foglalkozással...minél játékosabb, annál jobb. S mivel fontosnak tarom a friss levegőn való szaladgálást, játszást, s most télen a havazódást, hát nekiveselkedek a nagy feladatnak...azaz az öltöztetésnek. Most télen nem is olyan egyszerű az:) Általában Rebeka az első, mert ő jól elvan kinnt, amíg Anna érkezik. Izsák meg én vagyunk az utolsók, akik becsukjuk magunk mögött az ajtót. Izsák nem szeret öltözködni...mint általában a gyerekek. De mikor a csizmájáról van szó, az teljesen lenyűgözi...de hát addig van a popsimosás, peluscsere, két harisnya, body, vékony, majd vastag blúzi, téli nadrág...és ezután jön a csizma...Izsák már szaladna is. Valahogy ráhúzom a kesztyűket, a kabátot sapit és sálat...aztán nagy sietséggel én is magamra veszek valamit és uzsgyi. Hát általában eltelik egy fél óra, amíg mind a nyégyen megvagyunk...de lehet, hogy több is. Aztán kinnt kifújom magam és megtöltöm a tüdőm oxigénnel...Jól jön ez a 2o-25 perc pihenés, mert jön a következő futam...Amikor beérkezünk csupa hó minden....legalábbis az előszobában, mert nem engedem őket bennebb. A vetkőzés is egy kis időt...felvesz. Aztán a vizes harisnyákat, zoknikat kicseréljük és jöhet a ruhák szárogatni pakolása...máris ebédidő. A lányok buzgón segítkeznek. Kézmosás, ima, ebéd, seprés, mosogatás. Izsák altatása, mert még mindig szopizva alszik el, aztán párolása, mert még mindig eléggé szortyog. A lányoknak történetet olvasok...és máris szaladok feltörölni a konyhát meg a nappalit...Már két óra van...egy kis pihenőt tartok a délutáni futam előtt, ami általában nyugisabb most télen.

Annyira hálás vagyok Istennek, hogy feladatokkal töltötte meg mindennapjaimat. Néha valóban azt sem tudom honnan kezdjem de ennek ellenére nagyon szeretem...soha nem vártam, hogy nagyobbak legyenek a gyerekek. Ez így nagyon jó, még ha fárasztó is. 

Hogyan gyógyulgatunk?

Nos, még ki sem tették a vendégek a lábukat a kapun, nekem már fájt a mandulám. Mivel gyerekkoromban rengeteget volt begyulladva, még most is ha valami légúti fertőzésem van, a mandulám érzi meg legelőbb. Miután szüleimhez értünk, már Izsák kisfiunk is szortyogott...aztán a lányok. Csaba tényleg férfiasan állta a sarat:), de végül ő is beadta a derekát a vírusözönnek, amely folyamatosan ostromolta.

A lányok pozitívan változtak az utolsó nátha óta...önállóan szipogtatták a sós vizből, illóolajból és bromhexinből álló hideg párát. Aranyosak voltak. Persze aki aerosolozott, annak a kedvenc könyvét kellett bíztosítani, mégpedig a kezébe. Amint rápillantottam a maszkos arcú kislányaimra, mosolyogva nyugtáztam, hogy már ezen a téren is önállóak lettek a kisasszonykák. Egy évvel ezelőtt elalvás után végeztem ezt a múveletet rejtuk.  Közben megtanulták önállóan kifújni orrocskájukat. Így nem szükséges az a veszedelmes porszívós orrszívó. 

Izsák mivel még nem tudja önállóan kifújni az orrát, hát kénytelenek vagyunk porszívózni. Olyan aranyos, mert noha sír, de nem ellenkezik, mint az elején, amikor rógkapálva mindent megtett annak érdekében, hogy ne szívassuk ki az orrából a kakit. A hideg párát általában akkor alkalmazom nála, amikor alszik. Persze amikor a lányok "szipóznak", neki is kell...de mikor a pára az orrát megcsiklandozza, már szaladna is el...ilyenkor többmindent kitalálunk, a lányok aktívan segítkeznek: a szájunkkal különböző érdekes alakot formálunk, felfújjuk levegővel az arcunkat és engedjük Izsáknak, hogy ütögesse, közben levegő áramlik ki összecsücsörítet ajkaink közül izsáknevettető hangokat hallatva, aztán következnek a háziállathangok, s ha ezt megunta Izsák, akkor a vadállathangok közül is jó pár...ez kb. 8-1o perc. Itt aztán véget ér Izsi türelme. Letépi magáról a maszkot és hanyat-homlok menekül. Mi pedig nevetünk...és örülünk, hogy a betegség közben is örvendezhetünk, nevethetünk, mókázhatunk.

Otthonoktatásra hangolva

Különösen hálás vagyok az Úrnak az otthonoktatás lehetőségéért. Elsősorban azért, mert tudom, Istennek kedves ez. Másodsorban azért, mert tudom a gyerekeinknek ez a legjobb oktatási forma: velünk lehetnek, mi, a szülők formálhatjuk, alakítgathatjuk, "hajlítgathatjuk" kis csemetéinket Isten tetszésére kiválasztva a legmegfelelőbb tananyanyagot, és egyéb eszközöket. Napjainkat Isten igéjével kezdhetjük, természetesen azt is a gyerekek életkori sajátosságainak figelembevételével: szemléltetőket használva és az ők szintjükön dolgozva fel a Bibliai történeteket, aktívan bevonva őket is, hogy ne csak passzív hallgatók legyenek.

Az ősz elején bekerült nappalinkba egy kétszemélyes íróasztal...és ebben a hónapban előkotorásztuk és megtisztogattam az innen-onnan kapott, nagyméretű angol nyelvet meg környezetismeretet célzó szemléltetőket is. Ezek is felkerültek a falra. Tegnap az ABC nagy- és kis-, valamint nyomtatott- és írott alakjait tartalmazó, esztétikus képeket ábrázoló szemléltetőket is felkopácsolta férjem a nappali falának legfelső részére. Jó volt ma reggel lemenni a nappaliba...olyan homeschooling-os hangulat lebegett. Nagyon hálás vagyok! Napi imám, hogy tegye lehetővé Isten a továbbiakban is az otthonoktatást.

Betegeskedtünk

 Két hete kezdődött Izsáknál. Először azt hittem a fogzás miatt van hasmenése és hőemelkedése, ám amikor ezt magasabb láz és hányás is követte no meg láttam kisfiam holtsápadt arcát, nagyon megijedtem. Nem kellene...De mi van akkor, ha...és itt következik a lehetséges következmények sokasága. Tudom, hogy Istenre kell bíznom a gyerekeket, tudom, hogy Ő gondot tud visielni rájuk, tudom, hogy bármit megenged Isten életemben, életünkben vagy életükben, az a legtökéletesebb, legjobb. Ám meg kell harcolnom ezt is minden egyes alkalommal, mert a "józan eszem" egyebet ordít.
Aztán folytatódott velem. A lányok nem betegedtek le. Ám a Vulkánba való hazaérkezésünkkor Izsák újra lebetegedett, majd újra én...rég nem voltam ennyire rosszul, de a délutánt ágyban kellett töltenem. Amint leámbolyogtam estefele a lépcsőn Izsákkal a karomban, a lányok szinte egyszerre rázendítettek, hogy fáj a hasijuk, amit néhány perc múlva hányás követett...mozgalmas éjszaka volt. Isten kegyelméből másnap már elég erős voltam ahhoz, hogy én vigyem a család zászlóját (ahogy a párom szokott fogalmazni ilyen esetekben). Boldogan ápoltam a lányokat és az ágynak eső férjemet is. Milyen más egy-egy betegség után a világ! S bár a bűn következménye a betegség, nagy haszna van életünkre nézve: segít abban, hogy hálásabbak legyünk a betegségmentes napokon "pusztán" azért, mert nem vagyunk betegek és végezni tudjuk mindennapi feladatainkat, segít a gyerekeknek való bizonyságtételben és a család összekovácsolódásában is.

Egy évet töltött Izsák

e hónap 21-én. 

Gyorsan elröpült az elmúlt esztendő és immár egy éves vagyok. Jó kedvű kis fickó vagyok. Nem szeretek sokáig egy helyben ücsörögni, inkább mászkálok, aktívan tevékenykedem...hogy miket, azt hamarosan megtudjátok.

Magassságom: 85 cm. Felsőtestem kemény. Széles vállakkal ajándékozott meg Isten. 86-os méretű blúzikat hordok, de nadrágból a 8o-as a megfelelő.

Testsúlyom 9 kg 7oo g. Többnyire szopizok, mivel a fogzás nagyon megkínoz. Ilyenkor nincs étvágyam, de anyu tejcsije mindig jöhet. NAGYON szeretem és hálás vagyok, hogy ilyen bőségesen rendeli ki nap mint nap Teremtőm ezt a fincsi, egészséges eledelt. Bárcsak anya terve megvalősúlhatna...így még egy éven át kaphatnám ezt az igazán nekem való eledelt.

Hatalmas barna szemeimmel kíváncsian fürkészem a körülöttem levő viágot. A jobb szemem melletti folt úgy néz ki megmarad...Már születésemkor is gyanús volt, hogy nem múlik el soha. Nos, érdekes: anya nem aggódik emiatt. Enélkül nem lennék Izsák-szokta mondani.

Nem igazán élvezem a számomra készült játékokat. Ami igazán felcsigáz, az a tesókkal való hancúrozás. Aztán szeretem a kábeleket...nemhiába...nagytatám villanyszerelő. Élvezem beledobigálni játékaimat a WC-be, fürdőkádba, de az is megtörtént, hogy belepancsoltam a WC-be, amíg anya észrevette volna. Olyan jó, hogy legalább az emeleti fürdőszoba ajtó elromlott és nem csukódik. Így gyakran becsempészhetem magam és élvezhetem azt a sok izgalmas tárgyat ott. No, ami még igazán csúcsjáték, az a kályha ajtaja. Nyikorogva-csikorogva nyílik, csukódik. De el sem képzelitek, hogy milyen klassz dolog a kályhaajtóról lemaszatolni kezemmel a kormot, vagy kihúzni a hamvat! Ez aztán az igazi móka! A lépcsőn való mászkálás is nagyon izgalmas. A tesókkal együtt mászkálni fel és le az igazi! A tesók mindig ott eszik meg az inyenc falataikat...azaz az édességet: sütit, csokit. Én is csatlakozom hozzájuk, mert bár szüleim mértékkel adják az édességet és nekem még nem is szabadna ennem, mégis kikunyerálok egy-egy harapással, amit aztán jóízűen majszolgatok. Szóval, én is édesszájú vagyok. Legkedvesebb ételem amint már említettem, az anyatej. Nagyon szeretem még a paradicsomot...s hát Rebeka testvéremhez csatlakozom a húsevésben. Mi ketten nagyon odavagyunk a husiért. Anya igyekszik egészséges csirke, vagy halhusit készíteni, az előbbitt leggyakrabban párolva.

Képzeljétek! Szülinapom után egy héttel jártam! Igazán, két lábon, mint a nagyok! Mostanra már nincs határ...szaladok is ha kell. Remélem Isten megőrzi egészségem, és megáldja értelmi-testi fejlődésem az elkövetkező évben, években is.

A szülinapi süti is fincsi volt:)

Krétával az aszfaltra

A feladatok is sokkal érdekesebbek, ha nem mindig lapot nyomok a gyerekek kezébe. Színes krétákkal az aszfalton oldottunk számtalan feladatot, amelyet a lányok nagyon szerettek. Nem csupán 1o-2o perc telt el így , hanem órák...csak hely kellett, elég kréta meg kifogyhatatlan ötlettár.

A lányoknak annyi megadott tárgyat (labdát, esőcseppet, csilagot, stb) kellett rajzolniuk, ahányas számjegyet láttak az aszfalton.

Anna beleélte magát...az A betűk kifogyhatatlan méretét, színét rajzolta meg.

Különböző formákat rajzoltam, majd meghatároztam, hogy egy-egy geometriai alakzatot milyen színre színezzenek ki. Ez elég "krétaevő" tevékenység, de megéri.

Megint egy évvel öregebb lettem,

s bölcsebb is...talán...

Szülinapomból egy órácska a Malom patak partján...csend, patakcsobogás, békesség a szívemben. Örültem Isten áldásainak, amelyekkel megáldott az elmúlt évben is...érdemtelenül.

 Köszönöm Jézus Krisztusom, hogy minden áldást Általad kaphattam Atyámtól.

Látogatás Eszti dédimamánál

A nyáron kezdtek el önállóan rajzolgatni a lányok

Childhoooooood

Sétáltunk

 Rebeka igazán beleélte magát...még a polgármesteri hivatal fogadószobájában is a bannervivők közt maradt. Anna lányom nem akart zászlótartó lenni.

Izák is boldogan vett részt a programban...majdnem annyira boldogan, mint amennyire boldogan szopizik még most, egy éves korában is.

bonibon, zizi, mazsola, bonibon, zizi, mazsola...

mondogatták a lányaim, miközben mosogattam ma. És hát azért mondogatták, mert én bíztam meg egy feladat végzésével. Megfigyelőkészségüket fejlesztő valamint annak fejlettségét felmérő feladat a sorpróba. Gyakran próbáltuk már gyöngyökkel, gombokkal, apró finomságokkal...a leghatásosabb azonban ez utóbbi volt. 10-10 szemet kaptak sárga bonibonból, hófehér ziziből, barna mazsolából. Azt ígértem nekik, ha nem tévednek, vagy ha tévedésüket kijavítják, az összeset megehetik. Nagy buzghalommal vetették bele magukat az érdekes, kívánatos játékba. Ügyesen elvégezték a feladatot, majd fel is falták a "foglalkoztató készletüket". Én közben haladtam az ebéd utáni mosogatással, sepregetéssel. Munkám végzése közben ellenőriztem, hogy jól végzik-e feladatukat. Közben hálát adtam Istennek, amiért itthon taníthatom gyerekeinket. Számukra is meg számomra is élvezet.

Lepkeházban

A mese szerepe a keresztyén oktatásban 1

"Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól."-Példabeszédek 22:6

A szívemben van már elég rég, hogy leírjam gondolataim erről a témáról. Elsősorban önmagam számára...no meg gyerekeim számára. 

Valahányszor szóba kerül ez a téma, általában megdöbbennek az emberek, amikor azt mondom nekik, hogy nagyon ritkán olvasok, mondok mesét gyermekeimnek...és ha teszem is körülményesen, alaposan válogatom meg, hogy mindenképp mondanivalója megeggyezzen az alapelveinkkel. Vajon tényleg szükséges, hogy keresztyénként holmi sárkányokkal, boszorkányokkal, tündérekkel és egyéb mesebeli butaságokkal tömködjem tele gyerekeim fejét? De hát a képzelőerejük fejlesztése...-jön az ellenérv.

Isten igéjére alapozva úgy vélem, ahhoz, hogy gyermekeim egészségesen fejlődjenek, nincs szükség ezt a területet alkalmaznom képzelőerejük fejlesztésére.  Több gyereket ismerek, akikkel esténként szüleik még az ágy alját is meg kell nézzék, nincs-e ott a hétfejű sárkány...Istennek legyen hála lányaim az esti történet és imádkozás után boldogan térnek nyugovóra.

Valóban szükség van a képzelőerő fejlesztésére, ám ezt a valóságból merített történetek olvasása, filmek nézése is hatékonyan szolgálja. Most épp egy természetismeret könyvet választottam délutáni, elalvás előtti történetek olvasásához. A gubacsdarázsról olvastunk, amely szépen le van ugyan rajzolva, elképzelni nem kell, ám képzelőerő szükséges ahhoz, amikor arró beszlünk, hogy hogyan építi lakását, hogyan viszi petéinek a táplálékot. Vagy a hernyó lepkévé való átalakulásához, a pók hálószövéséhez, stb. mind miond szükséges a gyermek képzelőereje. 

Ezáltal gyermekeim nem egy mesebeli, nemlétező világba csöppennek, hanem a valóságot ismerik meg, Isten csodálatos teremtett világát. Úgy vélem nincs szükség arra, hogy nemlétező dolgok ecsetelésével tömködjük tele gyermekeink fejét, amelyből semmi hasznuk nincs. Sokkal építőbb, ha a valóságról beszélünk nekik, természetesen az ők szintjükre leereszkedve, érdeklődést ébresztve bennük. Ennek különös nagy haszna, hogy már ilyen zsenge korban megtanulják csodálni Isten bölcsességét és ismeretet szereznek környezetükről. 

Néha azonban el-elmondok gyerekeimnek egy-egy tanítómesét, megnéznek egy-egy kedves, tanulságos, vidám rajzfilmet. Az állatok megszólaltatása természetesen itt is mesei elem, ám a levonható tanulság miatt mégsem látom ezt annyira veszélyesnek.

Amit azonban gyakran alkalmazok tehát a valóságból vett kedves történetek (kedvelem Gárdonyi Géza történeteit), a megtörtént vagy megtörténhető események olvasása, elmondása. 

Reggelenként naponta tartunk Bibliaórát flanelogramm segítségével. Azt hiszem mindenik közül ezek a kedvenc történeteik. szívesen veszik ők is kézbe a papírból kivágott figuirákat és buzgón rakosgatják miközben újra meg újra elmondják a történeteket.  

Mivel nagyon kedvelik a Bibliából vett történeteket, esténként ilyen témákat választok számukra. Elég sok történethez kedves, esztétikus képsor is fűződik. Természetesen ezeket kedvelik a leginkább. De a Példabeszédek könyve alapján íródott Bölcsesség gyermekei című könyvből is nagyon gyakran olvasok számukra. Ezek a történetek különösen tanulságosak és az élet Isten szerinti, helyes élésére készíti fel a gyermekeket. Úgy vélem, erre van igazán szükségük gyerekeinknek. 

Anyukám sugárzott a boldogságtól...többféle testi problémáit elfeledve vetette bele magát a teendőkbe: sütött, főzött, takarított és hát együtt örült az unokákkal. 

Kedves testvérünk, Joli néni látogatott meg. Mindig öröm vele találkozni.

Július első felétől mamáéknál töltöttük a nyarat.

A nagy hőség és csapadékmentes időszak ellenére jól telt a nyár. Az udvar hűvös volt. A gyerekekkel egész nap az udvaron lehettem. Nem láttam fontosnak a nyári szünidőt - a gyerekek igényelték a játékos foglalkozásokat. Észrevétlenül, játsszva tanultunk Istenről, állatokról, növényekről. Naponta egy kis feladatlapos foglalkozást is beiktattam. Belefért, mert örömmel végezték. Formafelismerés, vonalvezetés, színezés, festés, ragasztás, tépés, vágás...

Nagy élvezettel bringáztak az udvaron. Gyakran vittem őket egy közeli csendesebb utcába biciklizni. A rollert is napirenden használták. Gyakran rollereztek egy közeli boltig velem. A libikóka is jól fogott...különösen mert erre Izsák is ráfért. Annyira szerette, hogy le sem akart szállni róla. 

Reggeli után a legtöbbször hintáztunk s közben énekeltünk vagy angol vagy valami kedves, magyar éneket.