Szép a világ, jó a világ és nincs hiba benne...

csak fejjel lefele kell nézni a dolgokat

Erzsébet lányunk addig tologatta Németországban a kis járószerkentyűt, mamánál az udvaron pedig a saját kerekes bőröndjét, hogy néhány napja totyog egyedül fel- s alá a házban. Május 24-én értünk haza, azóta bőszen menetel. Lábaival együtt szája is elindult.
Első szava 8 hónapos korában az Ámen volt. Imádkozunk, még figyelte és ima közben is sokszor rávágta:Á-MEN
Aztán asszociálta azzal, hogy az ámen, az valaminek a vége. Így, zenehallgatás közben, amikor vége van egy-egy zeneszámnak, szintén hallhatjuk az Áááá-MEN beszólást.
Amióta azonban sétálgat, többet beszél. Talán mert egyenrangúnak érzi magát velünk.
Édes pofi. Talán azért is kaptuk az Úrtól, hogy felvidítson bennünket, a mostani próbáink idején.

A három nagy... Amikor rájuk nézek, hála tölti el szívem. Istentől kaptam őket, Ő vigyázott rájuk, Ő adott erőt nekem, hogy neveljem, tanítsam, szeressem őket. Jó az Úr!

Egy éves lett a kislányom. Kegyelmesen hordozta Isten őt és kirendelt neki minden szükségeset, a nehézségek idején is. (gondolok itt az anyatejre, amikor apukám öngyilkos lett...) SDG

Erzsébet

Kislányom 2019 április 30-án tette meg első, önálló lépéseit Anna tesó segítségével. Erzsébet már 11 és fél hónapos. Isten különösen vigyázott rá már az anyaméhben, ahogy a többi gyerekünkkel is tette.
Az örvendezést, hogy egy ép kislánnyal áldotta meg Isten családunkat, egy szomorúság, majd egy tragédia árnyékolta be. Kiderült, hogy apukámnak vastagbélrákja van. Sikerült kórházba kerülés után vért kapnia. Egy hét múlva megműtötték. S bár anyukám mellette volt és ápolta, szeptember 11-én hajnalban kiugrott a marosvásárhelyi kórház sebészeti osztályának 5. emeleti ablakán.
Ezekben a hetekben különös gondja volt Istennek az akkor 3 hónapos és 3 hetes Erzsébetre. Vigyázott rám is, hogy mellette és testvérei mellett lehessek és nevelhessem, taníthassam őket.
Hét hónaposan állt fel és körbe is járta a kis ágyat. Első szava az ámen volt. Ma is nagy odaadással mondogatja, megnyomva a második szótagot.
A nagytesók  sokat segítenek. Játszanak vele, vigyáznak rá, tanítják.
Hálás vagyok Istennek, s bár még nem gyógyult meg a lelkem teljesen, reménykedek. Reménykedek, hogy kellő időben Isten újra helyreállít engem és családomat. Nem tudom hogyan.  Most csak megyek... Lépegetek, mint a kislányom. És örülni akarok, mint ő, minden megtett lépésnek. És ha elesek, mint Erzsébet, felállok. Na jó... lehet, ha nem olyan bátran, de felállok. Lehet, ha nem mosolyogva, mint az én legkisebb ajándékom, de felállok. És lépegetek. Én is járni tanulok édes kislányommal. Járni tanulom a hit útjait.