Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2019. május 27., hétfő

Szép a világ, jó a világ és nincs hiba benne...

csak fejjel lefele kell nézni a dolgokat
Erzsébet lányunk addig tologatta Németországban a kis járószerkentyűt, mamánál az udvaron pedig a saját kerekes bőröndjét, hogy néhány napja totyog egyedül fel- s alá a házban. Május 24-én értünk haza, azóta bőszen menetel. Lábaival együtt szája is elindult.
Első szava 8 hónapos korában az Ámen volt. Imádkozunk, még figyelte és ima közben is sokszor rávágta:Á-MEN
Aztán asszociálta azzal, hogy az ámen, az valaminek a vége. Így, zenehallgatás közben, amikor vége van egy-egy zeneszámnak, szintén hallhatjuk az Áááá-MEN beszólást.
Amióta azonban sétálgat, többet beszél. Talán mert egyenrangúnak érzi magát velünk.
Édes pofi. Talán azért is kaptuk az Úrtól, hogy felvidítson bennünket, a mostani próbáink idején.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)