Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2009. december 30., szerda

Etetés

Érdekes, hogy amíg a nem keresztyén szerzők azt ajánlják, hogy a baba nyugodtan turkáljon kedvére az ételben evés közben, nem baj, ha mindene, de még a konyha földje is csupa ételmaradk lesz, addig a hívő szerzők arra buzdítanak, hogy fegyelmezzük gyerekeinket etetés közben is. Így a gyerek megtanul parancsolni a kezeinek, s mindamellett megtanulja, hogy az étel nem játék...
Bejegyezte: dátum: 1 megjegyzés:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)