Június 11-én kaptunk két kiságyat. 13-án Csaba használhatóbbá varázsolta és azóta kiságyban alszanak a lányok. Eddig matracon aludtak, össze-vissza forgolódva. Most, hogy megmutattuk nekik, hogyan is "illik" kiságyban aludni, hát nagy buzgalommal, élvezettel alszanak el...sokkal gyorsabban jön az álom, mint eddig. Igaz, még bennt kell maradnom, ameddig elalszanak. Egész ceremónia az este, de nekem is nagyon kedvesek ezek a pillanatok. Kétnaponta fürdünk. Fürdetés után meztalanül rohangálhatnak a szobájukban, és jön az esti móka. Ha apunak van ideje, úgy az igazi. Aztán öltözködés, családi ima. Ők is imádkoznak rendszeresen: Köszönöm Istenem a csokit, ételemet, hogy egészségesek vagyunk. Ha valaki beteg, buzgón imádkoznak érte: Istenem, gyógyitsd meg Ion bácsit.-mondják.
Ezt követi az esti történet. Sokáig kitaláltam egy-egy történetet egy bizonyos fiktiv Zsofiról, akivel nagyjából ugyanazok a dolgok történtek, mint a lányokkal. Vagy egy-egy kedves történetet Zsofi kirándulásairól, lepkefogásairól, stb.
Néhány napja azonban A zárba illő kulcs c. evangéliumi könyből olvasok fel nekik történeteket. Persze ez amolyan mesemondós olvasás...nem figyelnének, ha folyamatosan nem tartanám a szemkontaktust velük, ha nem mimikáznék, ha a hangom szinét nem változtatnám.
No hát ezután jön az alvás. Ezen a felén kell még dolgoznunk...Néhány percet még bohóckodnak és ezt engedem is. Aztán jön a határozott parancs: Mostmár aludni kell. Tegna, jún. 21-én este aranyos volt Rebeka lányom. Lefekvés után szokásosan még simogatták, szurkálták egymást, játszottak. Miután rájuk szóltam, hogy mostmár elég volt a játékból, aludni kell, Anna még egyet bökött Rebeka oldalába. Rebeka megszólalt:
-Hallod, Anna? Ne bohóckodjunk! Aludni kell!
Még mindig nem olyan egyszerű, mert az elcsendesedés után Rebekának rendszeresen pisilnie kell. Persze ő vetkőzik le egyedül. Eután még egy pipeivóverseny következik és Anna egy kispárnára mászva, dalmát kutyáját megölelve, Rebeka oldalára fordulva elalszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése