Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. február 10., szerda

Kisgyerekes anyukák lelki élete és szolgálata

  1. Ti hogyan oldjátok (oldottátok meg, mikor picik voltak a gyerekek) az Istentiszteleteken, bibliaórákon való részvételt? Nekem az elmúlt héten sikerült lemennem egy Istentiszteleti alkalomra, mindeddig fennt hallgattam a gyerekekkel. Most 10 órakor lefektettem őket és el is aludtak.
  2. Mikor, naponta hány alkalommal sikerül igét olvasnotok és imádkoznotok? Nálunk reggel közös igeolvasás és ima van, viszont nincs konkrét időponthoz kötve, a lányok határozzák meg többnyire. Igyekszünk ezt kilenc óráig megejteni. Viszont nehezebben ébredek fel, ha pl. éjszaka több alkalommal fel kell kelnem a lányokhoz. Ebéd után van a következő csendességem, amikor imalista szerint imádkozom Bibliaolvasás után-ha sikerül. Igyekszem azonban ezt követni. Estére már rendszerint fáradt vagyok, de azért olvasok néhány igeverset és imádkozom. Amióta megvannak a gyerekek sokszor imádkozom pl. mosogatás, takarítás közben is.
  3. Mások fele hogyan sikerül szolgálni? Gyakorlati megoldásokra vagyok kíváncsi, ugyanis az utóbbi időben ez foglalkoztat. Igyekszem imádkozni másokért, fel-felhívogatok embereket, Úrnaponként énekelünk a gyerekalkalmon...

1 megjegyzés:

  1. 1.Hát, én már csak arra emlékszem, hogy voltak nagyon görcsös időszakok, amikor 3 kicsivel nagyon nehezen bírtunk a gyülekezeti alkalmakon, de nem akartunk velük kint maradni, csendben nem tudtak lenni, sokat sírtak, fárasztó volt, stb. nem tudom. Bizonyára gyülekezetenként változik, van ahol pici zaj nem zavar senkit, van ahol teljes a csend. Most már jó, mert már értik, mit akarunk, és ha nem maradnak csendben, már tudjuk mit csináljunk velük. Kisebb-nagyobb sikerrel már csendben végig szokták ülni az IT-et, sőt Palika kezdi már figyelni az igehirdetést, de még nem tud belőle kihámozni tanítást, csak egy-két gondolatot jegyez meg.
    Az biztos, hogy igyekeztünk elkerülni, hogy az aranyos pici babák valakinek is elvegyék a figyelmét a tanításról. Mert olyan édesek, olyan jó nézni őket, hogy az ember könnyen belefeledkezik, és hopp, már nem is figyel a prédikációra. Ezért máig is hátul üldögélünk, mi gyerekesek - így a gyerekek nem vonják magukra a többiek figyelmét, és közel van az ajtó, ha ki kell menni valakivel.
    2. Igen, ez sokáig igazodott a gyerekek napirendjéhez, mivel az első évben sokszor sokat kellet változtatni a rohamos fejlődés miatt. Most már stabil a napirend jó ideje, úgyhogy amikor tudom, hogy jókat szoktak játszani a fiúk magukban, én nyugodtan leülhetek olvasni, imádkozni. Nekem ez nagy újdonság, mert nemrég még olyan rakoncátlanok voltak, hogy csak! Sőt, most már nekik is van két alkalom naponta, reggel és este, úgyhogy a kisebb gyerekek szüleinek a véleménye érdekesebb lesz :)
    3. Sokáig kerestem, mit is lehetne csinálni, ráadásul 100 km-re vagyunk a gyülekezettől. Hát, nagyjából, mivel van most már három oviskorú gyerekünk, meg szoktuk magunkhoz hívni más hívő családok ovis korú gyerekeit, mert a gyerekeknek jó móka, barátkoznak, a szülőknek is jó, ha néha vigyáz valaki a gyerekeikre. A gyerekfelügyeleten kívül egy kis levelezés, jó könyvek ajánlgatása, és ha valakivel időt akartam tülteni, nem én mentem el hozzá, hanem meghívtam magunkhoz beszélgetni. Ha belefér a heti rendedbe, elhívhatsz magatokhoz rendszeresen testvéreket a gyülekezetből, hetente 1,5-2 órára. Olyan jó beszélgetések szoktak kialakulni! És olyan jó, ha testvérek gyakran töltenek időt egymással, nem? Nem tudom, kik járnak az alkalmakra, de ha van hajadon lány a gyülekezetben, felé különösen hasznos lehet a szolgálatod! Én nem akartam megtanulni főzni, babázni, stb. amíg hajadon voltam, pedig lett volna rá lehetőségem. Az lett az eredménye, hogy nem mertem megfogni az újszülöttemet, mert nem tudtam, hogyan kell :))) Szóval, ha van hajadon lány, sokszor hívd meg magatokhoz :)
    Ennél többre egyelőre nem jutottam, de várom a többiek hozzászólását, hadd tanuljunk egymástól!

    Petra

    VálaszTörlés