Miénk volt a délelőtt

A tegnapról maradt meg ebéd, korán sikerült felkelnem és elvégeztem a még elmaradt feladataimat. Így a reggeli teendőink után hozzákezdtünk a foglalkozásokhoz. Boldogok voltak a lányok is, amikor tudattam velük, hogy a délelőtt teljesen a miénk.
 A Bibliafoglalkozásnál mindig aktívak a lányok. Kedvelik a flanellt, a rakosgatható képeket.Két évesek még nem voltak, amikor elkezdtük ezt a Bibliasorozatot. Mivel még nem voltak megérve az összes tanulására, így kiválogattam a nekik valót: Mózes első könyve, Ki volt Jézus, Miért jött Jézus. Ezután folyamatosan bővítettem úgy a leckéket, mint a mondanivalót.

Bibliafoglalkozás után kézimunka foglalkozás következett és gyöngyfűzést választottak. A Kovács lányoktól kaptak az elmúlt hónapban gyönyörű kék, zöld, lila gyöngyöket-most ezeket használtuk fel. Megadott séma szerint kellett fűzögetniük. Anna már az elején nagyon ügyesen haladt, nem vétette el a sémát, sőt amikor Rebeka kérdezte tőlem, hogy melyik gyöngyszem következik, Anna átpillantva tesójához megmondta az épp soron következő gyöngyszem színét. Rebeka a végére jött inkább bele, az elején többször elvétette, kérdezgetet. 

Kék, zöld, lila, zöld, kék, zöld, lila, zöld...mondogatták a lányok.

Örültek, amikor kész lett és boldogan viselték a nyakukban, amíg....Izsák le nem szakította Anna láncát. Anna nem keseredett el, amin én is meglepődtem. Persze próbáltam vigasztalni, amint megláttam, hogy gyöngyének szemei a földön hevernek. Anna elszánt volt és újra akarta fűzni a gyöngyöt. Bár nem voltam bíztos a sikeres kivitelezésben, megengedtem neki, folyamatosan bátorítva. Nem álltam mellette, Izsákkal foglalkoztam. Rebeka kitartóan buzdította testvérét...és Anna hiba nélkül újrafűzte láncát. Megdicsértem kitartását, hogy nem adta fel. Rebeka pedig azért kapott dicséretet, mert testvére mellett állt. Ebéd után egy kis finomsággal jutalmaztam őket. 

Határozottan állítom, hogy fontos a "feed-back". Tudatosan törekszem arra, hogy ne csak a negatív dolgokat vegyem észre, ne csak feddjek, dorgáljak, hanem lássam meg a pozitív előrehaladást, dicsérjek,értékeljek. Ne vegyem természetesnek, ha barátságosak egymás iránt gyermekeink, ha segítőkészek, ha kitartóak. Tulajdonképpen inkább az ellenkezőjét kellene "természetesebbnek" vennem néha és akkor nem borulnék annyira ki, amikor látom azokat megnyilvánulni a gyermekek viselkedésében. 

Mindenképp áldom Istent a mai napért IS! Jó Vele kezdeni, Vele tölteni és Vele végezni a napot! Jó, amikor látom, hogy Segítségével előrehaladhatok a feladataim végzésében, az idő beosztásában, a gyermekekkel való foglalkozásban, az örvendezésben, a hálaadásban, a türelemben, az alázatban...és még sorolhatnám. Hát...Övé és csak az Övé a dicsőség!