Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2009. augusztus 18., kedd

Ikerterhesség

Amikor megtudtuk, hogy ikreket várunk, különösen örültünk. Az is igaz, hogy még nem tudtuk mivel jár ez. Valóban, aki ikreket vár, jó, ha minél előbb utánaolvas vagy szakemberektől utánakérdez dolgoknak. Így nem érik váratlanul az események.
Terhességem első heteiben még nem tudtam, hogy a veszélyeztetett terhesek kategóriájába soroltak, mivel két emberke fejlődött a pocakomban. Utólag visszanézve nem volt sok problémám...mégis, amikor szembe kellett néznem új helyzetekkel, alaposan meg voltam próbálva. Magas lázzal kerültem be először a kórházba. A helyzetet még ijesztőbbé tette számomra az a tény, hogy kérésemre sem közölték a nővérek velem a kezelést mondva, hogy az orvost kellett volna megkérdeznem. Néhány hét múlva vérzéssel kerültem ismét kórházba. Ezt követően az olyan méherősítő, méhlazító gyógyszereket, mint az Utrogestan, Duphaston, Gynipral, rendszeresen szednem kellett.
Isten volt az én, a mi segítségünk és volt hatalma arra, hogy megőrizze a lányokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése