Az első hónapokban könnyebb volt, mivel a mozgó autóban gyorsan elaludtak. Azonban akkor is voltak olyan esetek, hogy ki-ki kellett vennem őket és ölben tartanom. Mostanában azonban szoktatjuk a kisülésben való maradáshoz, ami hát nem könnyű, különösen az örökmozgó Anna lányunknál. Általában indulás után jó pár kilómétert haladunk...addig le tudom foglalni őket. Középen ülve hol Rebekát, hol Annát szórakoztatom. Rebeka gyorsabban elfoglalja magát egy-egy játékkal. Képeskönyveket, régen nem látot játékokat, zizit, müzlit, kekszet szoktam felpakolni az útra. (anyukák, valami egyéb ötletetek van?) Amikor már nem bírják, megállunk, szaladnak egy kört, aztán folytatjuk utunkat. Nyáron általában este utazunk (ami hát éjszakába nyúlik) a meleg miatt. Az autóban nincs légkondi, így a beszoruló meleg még nyűgösebbé teszi őket. Ez az utazási időpont ugyanakkor arra is jó, hogy az utazás nagy részét végigalusszák a gyerekek. Az altatás viszont egy külön cécó. Csaba egy csendesebb helyen megáll...és ringatja Annát, amíg én az autóban altatom Rebekát. Rebeka csak szopizva alszik el. Elalvás után betesszük a kis ülőkékbe. Ezután ha valamelyik gyermek felsír, rögtön szoptatom, nehogy a testvérét is felébressze. Mivel nem veszem ki az ülőkéből, ez elég furcsa, deréktekergetős pozíciót igényel. Legutóbbi utazásnál Rebeka felsírt. Észrevettem, hogy teljesen átázott a ruhája. A másodosztályú pelusok kb. 10 százaléka eléggé nem nedvszívó. Így Anna is megébredt...ő is teljesen át volt ázva. Sorra tisztába tettem őket. Elég zajosak voltak. Rebekát szoptatva visszaaltattam. Addig Anna Csabánál volt. Aztán Anna szopizása következett...elaludt. Kb. fél óra múlva hazaértünk. Olyan mélyen aludtak, hogy inkább azt választottuk, hogy mi maradunk velük az autóban, minthogy felébresszük őket és kezdődjön újra az altatási cécó. Három harminckor ébredt meg Anna...így bevittük mindkét leányzót, majd négy fele mi is mélyen aludtunk már.
egyéb ötlet:
VálaszTörlésnálunk nagyon bevált, ha valami ritmusosat csináltam, mondtam, tapsoltam, énekeltem, pedig elöl kellett ülnöm a három gyermek miatt. A helyedben lehet hogy végigjátszanám velük az ölbeli játékokat, amiket ismertek, tapsolós, cirógatós, testrészes, kukucskálós, stb. mondókákat.
http://www.kerekito.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=58&Itemid=2
(A HANGANYAG alatt minden pontra katt külön-külön, rengeteg jót találsz!)
Ja, és báboztunk is. Van kézre húzható bábod? A lányok is biztosan élveznék. A legegyszerűbb kézre húzható báb egy zokni, amire festhetsz vagy varrhatsz arcocskát. :)
Én legtöbbször báb nélkül báboztam az autóban, mert ami nálam volt, mindet elkérték. Na, báb nélkül is élvezték a kezem mozgását, meg a "bábozást".
Majd nemsokára megszokják, könnyebb lesz ám! Mármint az autózás velük.
Nálunk ez az időszak azzal volt tarkítva, hogy az ikrek között nem én ültem, hanem Palika. Az a száz km Pestre (egy hónapban egyszer) vagy haza a sztrádán, az valami észvesztő volt. Felsírt az egyik iker, a párja rákontrázott, Palika meg szegény 1 percen belül szintén ordított ... legközelebbi pihenőhely a sztrádán pedig még néhány percnyire van...
Pihenőhelyen három gyereket ketten ölbe vettük, csitítgattuk, aztán mikor újból el akartunk indulni, már üvöltöttek...
Nagyon nehéz volt ezt elviselni, már azt hittem, feladom, aztán kb. fél év múlva már ritkábban sírtak, később meg már nem is!
Az Úr kegyelméből a ti útjaitok is nemsokára kellemesebben telnek majd, meglátjátok!
Petra