Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. december 10., péntek

Istentől kapott kincseim

Egyre jobban örülök a feladatnak, amivel Isten megbízott. Áldott legyen az Ő neve, az Ő ajándékaiért. Növögetnek a lányok. Édesek, aranyosak...mindezért Istent illeti dicséret. Látni a munkát, amit Isten beléjük fektetett, látni fejlődésüket úgy testben, mint értelemben. Bárcsak az Úréi lehetnének mielőbb. Ha megkérdezzük, hogy hol van Isten, aranyosan mutatnak mindkét kezükkel körkörösen, mondva, hogy min, azaz: mindenütt. Arra a kérdésre, hogy Isten milyen, buzgón válaszolják, hogy nagy és jó. Már számolnak ötig, különösen Anna szeret megszámlálni dolgokat. (Pl. ha képeskönyvükben több azonos állat látható, Anna azonnal hozzálát:edd, tettő, néd, edd...Korrekcióval azonban sikerül. A hármas szám a kedvence. Valahogy így számol, ha segítünk neki: edd, tettő, hájom, hájom, hájom, hájom(gyorsan ismételgeti egymás után), néd, öt.
Rebeka még mindig nagyon anyás. Gyakran napközben "eszébe jutok", anyut kiáltva hozzám szalad és hozzám bújik. Anna inkább elvan egyedül. Azt hiszem Anna bátrabb is. Rebeka kissé érzékenyebb, félénkebb.
Mindkettő kedvenc játéka is a képeskönyv nézegetés. A könyvespolc előtt állva kiabálják elég gyakran: tota, tota, azaz CSODAország. Ez a kedvenc könyvük, no meg a Füzesi Zsuzsa féle Mondókáskönyv. Emellett mindketten szeretnek építeni. Tegnapelőtt elkezdtek babázni...aztán melléjük ültem, előszedtem a babaruhákat és mindhárman belemerültünk a babaöltöztetésbe.
Élvezik a www.egyszervolt.hu animációit (persze megválogatom), és a babajátékok közül a cirkuszt. Itt felügyelet mellett megengedem nekik, hogy nyomkodják a billentyűzetet, ugyanis így jelennek meg újabb állatok, hangok.
Nagyon élveznek hintázni...a lefödött, beüvegezett előszobában fel van szerelve az Éva nénitől kapott két fahinta...naponta többször is szárnyalnak rajta. Köszönjük Éva néni:) Különösen szeles, esős időben tettek jó szolgálatot a hinták, ugyanis a szabad levegőn lehettünk és tölthettük kellemesen az időt anélkül, hogy megáztunk volna. ezért Apunak és tatának is jár va köszönet. Mindenek fölött pedig Istennek, amiért kegyelméből ilyen gazdag áldásban részesít bennünket. Soli Deo Gloria MINDENÉRT!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése