Rebeka július 26-án este egyedül aludt el a kiságyában egy plüssmacihoz bújva, különösebb közbeavatkozás :) nélkül. Természetesen bennt voltam a szobában vele...másként nem megy még. Tegnap apuka volt bennt vele a szobában és az anyás leányzó nem tiltakozott...mély álomba merült. Még vannak esetek, amikor a fogzása miatt nyűgöl és nem tud elaludni. Ilyenkor feladom, megszoptatom. Anna hajthatatlannak látszott. Amikor altatáskor betettem a kiságyba üvöltött...és képes volt akár másfél órán át ordítani, jóllehet ott voltam mellette. Augusztus elsején aludt először el egyedül a kiságyba...persze majdnem fejest álltam a kiságyban, hogy hozzá bújhassak. Ma már könnyebb ez is. A plüssmacihoz bújva szívesen fekszik a kiságyában...csak ki ne menjek a szobából. Hogy miként tudjuk elérni azt, hogy ne kelljen a szobájukban legyünk altatáskor, azt még nem tudom. Mégis ezekért a haladásokért hálásak vagyunk Istennek. Ő volt és Ő az, aki meghallgatta imáinkat a gyermekek altatásával kapcsolatban is és kitartásra bátorított. Az éjszakákat egyre gyakrabban alusszák át...felváltva. A fogzás eléggé megviseli őket. Amikor mindkettőnem jön a fogacskája, gyakran félóránként sírnak fel. Ez is Isten kezében van. Ugyanakkor tapasztaltuk, hogy egy-egy nyűgösebb periódus után, amikor Csabával már eléggé fáradtak voltunk, Isten nyugalmas éjszakával áldott meg, így kipihenhettük magunkat. Nem próbál Isten jobban, mint ahogy azt elszenvedhetjük. Gyakran "prédikáltam" magamnak, hogy hálás kell lennem Istennek, amiért nagyobb probléma nincs a lányokkal, mégis a naponta 3-szori altatási cécó és az éjszakai "szolgálat" épp eléggé türelmetlenné tett és kedvetlenné. Remélem az elért eredmények maradandóak lesznek...Jó Istennel nevelni a gyerekeket...és tanulgatni a gyereknevelés csínját-bínját:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése