Az egyre növekvő és okosodó ajándékok

Kegyelem...minden kegyelem.
Egyre önállóbbak a lányok. Ők élvezik, hogy sokmindent maguknak kell elvégezniük, amikor Izsákkal vagyok elfoglalva. Gyakran kérem segitségüket. Szivesen hoznak valamit, ha kérem, vagy rendet raknak élveznek kotyvasztani velem, sepregetni, ruhát teregetni. Én meg igyekszem türelmesnek lenni velük akkor is, ha nagyon gyorsan kellene már elvégeznem a feladataimat mert még 1001 dolog vár rám. Mindig akkor vagyok a legboldogabb, ha nem a feladataimat látom elsősorban, hanem a segiteni akaró lányaimat...és együtt élvezzük a feladatok végzését, még ha lassabban is.

Izsák

egy újabb nagy ajándék ...

Egy kis sztori...

Egyik reggel a férjem elég sok spenótot kiszedett. Reggeli után a spentót pucolásában mesterkedtem. Nem is éreztem magam valami jól. A lányok játszottak és közben átmentek a gyülekezeti terembe, ahol rossz idő esetén száritani szoktuk a ruhákat. HAllottam, hogy játszanak és azt is tudtam, hogy utánuk kellene nézni, de még néhány spenótot megpucoltam.
Amikor átmentem Anna hangosan felkiáltott:
-Itt vagyunk a gödörben.
A hófehér matrachuzatot négy székre kihúzva száritottuk. A lányok megtalálták a módját, hogy ebből is miképp csináljanak játékot. Hangosan visitottak. Amikor megláttam, egy pillanatig gondolkodtam, mit tegyek. Nos, fegyelmeznem nem volt miért, mert az én hibám volt, hogy nem eredtem idejében utánuk. Igy hát jót nevettem velük majd fogtam a fényképezőgépet és néhányat kattogtattam.

Tesók

Nem mindig öltöztetem egyformába...egyrészt mert nincs is sok egyforma ruha a ruhatárukban. Néha azonban élvezem. Persze, ha igy megyek ki velük az utcára, észreveszik őket, hogy jé, ikek. Aztán meg kell állnunk, mustrálgatják, észreveszik, hogy nem egyformák. Csodálkoznak és kételkedve néznem egyesek, amikor azt mondom, hogy de igen, ikrek. Mára már megtanultam elmagyarázni románul is a kétpetéjű ikrek fogantatását:)

Bibliaóra az udvaron

Önállósodási mozgalom-nem csak az öltözködésben

Ez az önállósodás persze nem csak az öltözködésre terjed ki, hanem minden egyéb területre: a mosakodásra, a konyhában való segitésre, stb. Rebeka kezdte itt is a mozgalmat. A séta vagy étkezések előtti, utáni kézmosásnál ott vagyok velük a fürdőben, de mindenképp ők szeretnének egyedül mosakodni.
A mai bundáskenyér reggeli után Rebeka a fürdőszobába indult megmosni zsiros kezét. Felálltam hát én is és utána eredtem.
-Rebeka megmossa ededül. Anu, edél nugodtan. (Rebeka megmossa egyedül. Anyu, egyél nyugodtan.)
Jó, hát kiváncsi voltam mi történik. Megengedtem a vizet és odaadtam a törölközőt, majd kimentem a konyhába. Rebeka megmosta kezeit, száját, megtörülközött, elzárta a vizcsapot és lekapcsolta a villanyt, majd diadalmasan kivonult a fürdőből...

Önálló öltözködés

Hála Istennek már önállóan öltözködnek (legalábbis igyekeznek önállóan öltözködni) a lányok. Rebeka kezdte ezt az önállósodási mozgalmat és persze hamarosan Anna is csatlakozott. Ha megfeledkezem és én akarom felhúzni fehérneműjüket, nadrágjukat azonnal hallom a "figyelmeztetést":
-Jebe ededül. Anna ededül.
Rebekában nagyobb ez a vágy, Anna még el-eltűri, hogy felöltöztessem, levetkőztessem. Rebeka már a blúziját, majóját is egyedül veszi...ez persze azzal jár, hogy a blúzik nyaka el-elnyúlik, mert megtörténik, hogy a kéz is a nyak kivágásánál bújik ki. Vagy a vetkőzésnél Rebeka lefele tolja a blúziját és majóját. Igy tudja.
Anna meglepően ügyesen veti le a blúzit, majót....amolyan nagylányosan.
A zoknik sarka kerül gyakran rossz helyre, ilyenkor kérik a segitségem.

Kiságyban alszanak a lányok

Június 11-én kaptunk két kiságyat. 13-án Csaba használhatóbbá varázsolta és azóta kiságyban alszanak a lányok. Eddig matracon aludtak, össze-vissza forgolódva. Most, hogy megmutattuk nekik, hogyan is "illik" kiságyban aludni, hát nagy buzgalommal, élvezettel alszanak el...sokkal gyorsabban jön az álom, mint eddig. Igaz, még bennt kell maradnom, ameddig elalszanak. Egész ceremónia az este, de nekem is nagyon kedvesek ezek a pillanatok. Kétnaponta fürdünk. Fürdetés után meztalanül rohangálhatnak a szobájukban, és jön az esti móka. Ha apunak van ideje, úgy az igazi. Aztán öltözködés, családi ima. Ők is imádkoznak rendszeresen: Köszönöm Istenem a csokit, ételemet, hogy egészségesek vagyunk. Ha valaki beteg, buzgón imádkoznak érte: Istenem, gyógyitsd meg Ion bácsit.-mondják.

Ezt követi az esti történet. Sokáig kitaláltam egy-egy történetet egy bizonyos fiktiv Zsofiról, akivel nagyjából ugyanazok a dolgok történtek, mint a lányokkal. Vagy egy-egy kedves történetet Zsofi kirándulásairól, lepkefogásairól, stb.

Néhány napja azonban A zárba illő kulcs c. evangéliumi könyből olvasok fel nekik történeteket. Persze ez amolyan mesemondós olvasás...nem figyelnének, ha folyamatosan nem tartanám a szemkontaktust velük, ha nem mimikáznék, ha a hangom szinét nem változtatnám.

No hát ezután jön az alvás. Ezen a felén kell még dolgoznunk...Néhány percet még bohóckodnak és ezt engedem is. Aztán jön a határozott parancs: Mostmár aludni kell. Tegna, jún. 21-én este aranyos volt Rebeka lányom. Lefekvés után szokásosan még simogatták, szurkálták egymást, játszottak. Miután rájuk szóltam, hogy mostmár elég volt a játékból, aludni kell, Anna még egyet bökött Rebeka oldalába. Rebeka megszólalt:

-Hallod, Anna? Ne bohóckodjunk! Aludni kell!

Még mindig nem olyan egyszerű, mert az elcsendesedés után Rebekának rendszeresen pisilnie kell. Persze ő vetkőzik le egyedül. Eután még egy pipeivóverseny következik és Anna egy kispárnára mászva, dalmát kutyáját megölelve, Rebeka oldalára fordulva elalszik.

Már "komolyabban" beszélgetek lányaimmal:)

Elmerülve gondolataimban végeztem feladataim, amikor odajött hozzám Rebeka és így szólt:

-Anyu, mi a baj? Szomorú vagy.

Megöleltem és arra gondoltam, hogy mennyire fontos gondjainkat valóban letenni Istennél és ott is hagyni. A gyermekek különösen érzékenyen veszik észre, ha valami nincs rendben. Gyakran ők is nyűgössé, ingerültté válnak, amikor "érzik" rajtam a feszültséget.

Este lefekvéshez készülődtünk. Zokni és papucs nélkül kimentem a gyermekszobából a mosdóba. Anna utánam jött és a tőlem látott mozdulatokkal így figyelmeztetett:

-Anyu! Mezítláb ne gyere!

Foglalkozások

Erika, ez a pár sor számodra válasz. Ide irom, mert itt megmarad, lementem word dokumentumként ezt a naplót és a lányoknak is emlék lesz:)

A foglalkozásokhoz elsősorban Deákné B. Katalin, Anya, tanits engem c. könyve a mérvadó. Ezt veszem alapul, amikor a követelményeket nézegetem. Ebben a könyvben napra lebontva foglalkozások is találhatók. HAsznos könyv, szeretem. A követelmények figyelembevételekor segitett Tamás Adél kis irománya is. A sógornőmtől kértem és kérek ötleteket-ő amolyan született óvónő. Néhány általunk kedvelt mondókát, verset, dalocskát valamint könyvcimeket lejegyeztem a dalokversekmondokak.blogspot.com oldalon.

A Bibliaórákat flanelogramm segitségével tanuljuk. Egy flanelltábla és tapadós papirfigurák. Nagyon kedvelik a lányok, naponta többször is nyúznak, hogy tanuljunk.

Románból nagyon nincs ötletem, séta közben beszélgetünk (vagyis próbálok beszélgetni velük) románul. Vagy a Csata Ambrus féle könyv+CD-ből hallgatunk meg egy dalocskát.

Ha angolozni akarunk, a "nagy angoltanári praxisomat":) veszem elő. Néhány dal, versikék...Ötleteket, hanganyagot, videókat szoktunk még nézni, hallgatni a kedvenc oldalamon: www.agendaweb.org.

Én is sokszor tanácstalan vagyok. Szoktam kérdezgetni anyukákat, akiknek nagyobb gyerekeik vannak. Petrától, Sárától, Gabikától kaptam nagyon jó ötleteket. Várom a többiektől is. Ez a blog az, ahová még időnként irogatok. Nagyon örülök, ha valaki reagál a kérdéseimre, és válaszol...

Köszi, hogy irtál...és te is megoszthatod tapasztalataid. Én sem tudom mi lesz a tanulással, a lányokkal való időtöltéssel, ha érkezik az úrfi. Isten kegyelmében bizom, hogy ad majd bölcsességet, erőt, örömöt, ötleteket, segitséget...Isten veled, Erika!

Időbeosztásunk

Mostanában nagyokat sétálok a lányaimmal. Délelőttönként igazi nyár van. Ezért úgy tervezem a napot, hogy jusson egy óra a friss levegőn is. Reggel hét, fél nyolckor ébrednek. Fél kilenckor reggelizünk...aztán jöhet a házimunka: ebéd előkészitése, sepregetés, elmosogatás. 10 órától tanulunk:) Ma, május 23-án a szabadban egy pokrócon tartottuk a Bibliaóránkat és az anyanyelvet. Nagyon kellemes volt.
Ha valami kelt tésztát készitek, amig kel gyakran sétálunk egy nagyot és amig sül a tészta (pizza, lepény, kiflik, bukta, stb. ), addig tanulgatunk. Gyakran meglátogatjuk a közeli játszóteret. Áprilisban kilenctől tizig volt a szabadidős programunk. Ekkor üres volt a játszótér is. Most azonban többen vannak a lányokkal egykorú gyerekek szüleikkel. Nagyon kedvelnek csúszdázni, és lépcsőt mászni. Én meg egyre nehezebben birom a növekvő pocakommal.
Fél egykor ebéd, majd a mosogatás, felseprés, kis rendezés után alvás...én is a gyerekekkel. A délután hamar elröpül. Ébredés után igényelnek. Aztán házimunka, játszás. Este, amikor a szél (gyakran szélvihar) lecsendesedik, ismét kimegyünk egy órácskára. Vacsi, locsi (kedden, csütörtökön, szombaton), majd egy jó kis családi hancúr után alvás.
Foglalkozási tervünk:
Hétfő
ima, Bibliaóra
anyanyelv

Kedd
ima, Bibliaóra
kézimunka(festés, rajzolás, gyurmázás, és minden, ami belefér)

Szerda
ima, Bibliaóra
angol nyelv

Csütörtök
ima, Binliaóra
tudományok

Péntek
ima, Bibliaóra
román nyelv

Szombat
ima, Bibliaóra
ének, zene

Úrnapja
ima, Bibliaóra

Első virágcsokor lányaimtól,

amely igazán megmelengette a szivemet.

Zólya Rebeka és Anna két évesek

Rebeka 11 kg, Anna 12 kg. Mindketten nagy mókamesterek a maguk módján. Nagyon kötődnek egymáshoz, mégis van, amikor civakodnak. Rebeka elszórakozik a játékok rakosgatásával. Nagy előszeretettel rakosgatja vissza a helyére a dominót, gyermekkártyát. A formafelismerési játékok tartoznak kedvencei közé. Ügyesen fejezi ki magát, szereti a tanult kis versikéket szavalni. Mostanában örömmel irja a levelek hosszú sorát az apukájának. Úgy délután, mint este nagyon nehezen alszik el...de aztán ha elalszik nehezen lehet felébreszteni...különösen délután.
Anna kedvencei a könyvek maradtak. Szivesen lapozgatja a könyveket. Ő a kis örökmozgó. Sokáig nem marad egy helyben. Nagyon könnyen elalszik. Ha valamiért felbosszankodik, nem szivesen beszél, hanem elszalad...ezt próbáljuk "kinevelni" belőle. Ő is szivesen mondókázik. Úgy két éves koruk körül ez lett a legnagyobb probléma köztük: ki mondja a mondókákat. Rebeka megparancsolja, hogy Anna halgasson, amikor ő szeretné mondani...ám amikor Anna mondja, ő is belekotyog. Anna persze felbosszankodik. Aztán szülőkként közbelépünk, elcsititjuk Rebekát. Anna ilyenkor rendszerint már a ház valamelyik más helyiségében duzzog. Aztán néhány perc múlva már mondja is a kedvenc versikéit hevesen használva a testbeszéd minden formáját...különösen kezeivel "gesztikulál".

Rebeka nagyfokú önállóságra törekszik. Egyedül választja ki reggel a ruháit. A fehérneműt, a nadrágot, zoknit és cipőt egyedül húzza fel...igaz, hogy van amikor fordítva. Egyedül mosakszik étkezések után, valamint séták, játszások után...ez számomra türelemmegpróbáló esemény, legtöbbször bőgéssel végződik. ía fürdést és a hajmosást is egyedül végezné...nem igazán akarja engedni, hogy "beleszóljak". Egyedül étkezik, ügyesen, türelemmel. Segít a hűtőszekrényből a konyhába vagy az ebédlőasztalra vinni dolgokat.

Anna nem törekszik ennyire az önállóságra. Őt noszogatni kell, hogy húzza fel a cipőjét vagy vegye fel valamelyik ruhadarabját. Enni sem szívesen eszik egyedül...örül, ha etetem.

Úgy Rebeka mint Anna hála Istennek mindent megesznek, amit eléjük adunk. Hálás vagyok Istennek, amiért hallgattam a bölcs tanácsra és amikor valaminek húzták az orrukat rögtön nem készítettem el valamelyik kedvenc ételüket. Persze ettől függetlenül ven kedvencük. Mindketten nagyon szeretik a tejet kevés mézzel. Van egy kis kávéskészletük...mindig abból isszák és hát nem igazi a tej, ha a kis játékkávéscsésze alatt nincs kistányétr, no meg a csészéhez kiskanál is jár. Szeretik a palacsintát, paszulylevest, szalmakrumplit, fokhagymás csirkemellet, bécsi szeletet, szeder-, barack-, körtekompótot, almát, tehéntúrós gombócot. Rebeka nagyon kedveli a halhúst, narancsot. A kiwit, banánt időnként nagyon kedvelik, de van amikor hozzá sem nyúlnak. No és persze nagy édességesek...igyekszünk mértékkel adagolni nekik azt.

Anna

Gyermekszáj

Gyermekeinket már kisbaba koruktól tanitottuk imádkozni. Amikor öt hónaposan először kaptak anyatejen kivül valamilyen gyümölcspépet, etetés előtt mindig imátkoztam. Hat hónaposan már tudták, hogy ima van evés előtt és türelmesen kivárták azt a néhány másodpercet. Hét hónaposan már összefogták kezeiket ők is.

Mindig tanitgattuk őket, hogy ne játszanak az étellel, értékeljék azt. Tanitottuk azt is, hogy Isten rendeli ki az eledelt számunkra.

Az elmúlt héten Rebeka egyedül akarta felhúzni a cipőjét és elküldött engem.

-Ha anyu elmegy ki fog nektek főzni? Ki ad nektek fincsi ebédet?-kérdeztem a lányomat. Miközben húzta a cipőjét, rávágta:

-Jézus.

Beszédfejlődés

Ebédnél Anna kinálta Rebekát: Kótod meg. (Kóstold meg) Kicsitt később Anna felállt az asztal mellől és néhány lépést megtéve, a mutatóújját felemelve visszaszólt: Mindá jovok. (Mindjárt jövök.) Majd felhúzta a házipapucsát.
Főzicskéztem s közben ellenőrizgettem a lányokat, hogy hol vannak. Rebekát nem láttam és megkérdeztem: Hol van Rebeka? Itt van!-szólt a tábla mögül, amelyhez kis számológolyók vannak csatolva. Majd hozzáfűzte: Jámol. Edd, kettő (Számol) Mindketten elszámolnak hatig, innen jön a bökkenő, mert igy folytatják: hat, kijenc, és innen már jött a variációk halmaza.
Reggel ébredés után Rebeka hozta a papucsomat: Tették. Húzd fel. Hideg van.
Reggelire tojásrántottát készitettem, amit nagyon szeretnek. Közben kész lett és vittem az asztalhoz. Rebeka felkiáltott: Kic van, ilyen hamar kic van! (Kész van, ilyen hamar kész van.)
A lányokat lefekvéshez készitettem. Anna kilépett a szobából. Azonnal szólta, hogy jöjön vissza, mivel le kell feküdnünk. Felemelt mutatóújjal, olyan felnőttesen bólogatva visszaszólt az ajtóból: Picit várjál.
Az egyik Úrnapján a délutáni Bibliaórának amint vége lett, Rebeka kiszaladt a gyülekezeti teremből, majd gyorsan visszaszólt: Anna, deje! (Anna, gyere!) Anna az épitőkockékkal volt elfoglalva és igy válaszolt: Anna jak, utána jön. (Anna rak, utána jön) Első eset, amikor használta az utána kifejezést. Az egyforma fogalma már régebb kialakult. Gyakran használják is, amikor két vagy több egyforma játékot vagy egyéb tárgyat látnak. Rámutatnak és felkiáltanak: egyfomák!
Egyik este mostam a hajam. Mikor végeztem, Rebeka lehúzta a törölközőt a tartóról, felém nyújtotta, majd igy szólt: Ibolya, tették. (Ibolya, tessék)

Az elmúlt Úrnapi istentisztelet egyedi volt számomra. A két lányomelfoglalta magát, játszottak, rakosgattak. Anna kezdte felfedezni a formafelismerési játék érdekességét...azzal szórakozott. Rebeka meg a képen látható pohárkákat rakicsálta addig, hogy kb. 20 perc múlva önállóan összerakta.

Katicatorta

Nem vagyok valami nagy piskóta szakértő, de hát ha szülinap van, akkor torta kell. Jó pár hónappal ezelőtt terveztem a lányoknak a katicatortát...a megvalósitáson elég sokat törtem a fejem. Anyukám megsütötte a tortalapokat, és aggódó szemekkel nézte, amint összefaricskálom a lapokat a kivánt formákra...ez lett belőle. A Szerettem kedvencei blogon leirm hogy is készült el.A lányok kedvelték, ám következőkor nem rakom ilyen hamar össze a lapokat. Jóllehet teletömtem tejszinnel, a tortalapokat is meglocsoltam gyümölcslével, a lapok mégis alaposan felitták a tejszint. No de azért nem maradt szégyenben:) Miután felfalták saját adagjukat, majd az apuéból is alaposan belakmároztak, az Éviét is meg kellett kóstólniuk.

A gyerekek 2. szülinapja

alkalmából együtt a család.

Hiszti

Elkezdődött nálunk is a hiszti időszaka, amikor szorosabbra kell fognunk a gyeplőt. A férjem sokat segít a fegyelmezésben-és tanítgat, hogy hogyan kell csinálnom ahhoz, hogy ne boruljak ki. Hálás vagyok, amiért a fegyelmezés eszközét Isten a kezünkbe adta és tudhatjuk, ez a hatékony módszere annak, hogy gyermekeink érett, önmagukon uralkodó felnőttekké váljanak. Ugyanakkor meg kell tanulniuk azt, hogyha valamire megkérjük őket, azonnal mozduljanak.(pl. ledobnak egy kiskanalat evés közben, azt fel kell venniük, de szeretnék nem meghallani kérésünk)

Annát tanítgatjuk arra, hogy ha valami problémája van, rögtön ne toporzékoljon és sírjon, hanem mondja el mi történt, mit szeretne. Mindketten kitartóak tudnak lenni és hát nem is olyan könnyű a fegyelmezés egy-egy nehezebb nap, amikor a ház fut, az ebéd készül és már ötödször kell "megbeszélnünk" a lányok közt felmerülő problémát. Ezért, amikor főzicskézek, jobban szeretem a lányokat a számítógép elé ültetni, hogy megnézzenek egy kedves kis rajzfilmrészletet, meghallgassanak és megnézzenek egy animált kedves dalt.

27.-én este Anna hirtelen szortyogni kezdett és volt egy kis hőemelkedése is. Hétfőn már Rebeka meg én is csatlakoztunk. A porszívó a gyermekszoba éke lett...az orrszívózás miatt. Rebeka bátorítgatta Annát, aki nem akarta bevenni a Nurofent. Anna, finom.-mondta édesen. Aztán meggyőzte a kistesót. Házi készítésű limonádéval, fokhagymával, grapefruittal, fiziológiás oldatos meg természetes illóanyagos párával kezelgettük magunkat. Hála Istennek, ma már teljesen jobb a helyzet. Mindenesetre annyira kifáradtunk mindannyian a betegeskedés és az éjszakai és délutáni álmatlanság miatt (hiába porszívóztuk az orrukat, mégsem tudtak rendesen szuszogni), hogy ma reggel alaposan hasunkra sütött a nap... fél kilenckor ébredtünk fel. Meglepett, hogy Rebeka sokkal türelmetlenebbül hordozta betegségét, mint Anna. Anna jókat aludt éjszakánként, csak a Rebeka gyakori sírása ébresztette fel. Így Rebekát a mi hálószobánkba vittük át és olyan gyakran ébredezett, hogy mellette aludtam. Nos, kegyelmes volt Isten...hála Neki kifele tartunk a virózisból.

Formafelismerés

A lányoknak ma egy már régen meglevő játékot adtam a kezükbe. Egy kis fatábla, különböző beilleszthető állat-, meg farmfigurákkal (fa, istálló, kutyaól). Már régen megvolt ugyan ez a játék, ám nem kötötte le őket, így elpakoltam. Ma előkerült. Annát most sem nyűgözte le...inkább kiült az ablakba nézelődni, dúdolgatni, mondókázni egymagában...kis irodalmár és zenemániás. A könyveket nagyon szereti és gyakran mondogatja a már ismert mondókákat, kisverseket. Rebeka azonban néhány perces próbálgatás után ügyesen boldogult egyedül is. Az ő kedvence a csodakocka...ügyesen felismeri a formákat: tapéz, jombuc ( az elején csak buc volt), hájomjög, téglatett, hengej, pajamma(palalelogramma), csijjag, kokka stb. Anna nem gyakran ül oda játszani a csodakockával, de érdekes, mégis "felszívta" csodamódon a formák megnevezését.

Közeleg a 2. szülinapjuk. Szeretnénk valami ügyesítő játékot nekik...még nincs ötletem...s a játékboltokba járkálni nincs időm...meg most még néhány napig szobafogságban is vagyunk a náthánk miatt. Petra (vagy más is), nincs valami jó ötleted...mint szokásosan? :)

Foglalkozások

Egy éves koruk óta foglalkozom a lányokkal rendszeresen: reggelente mondókázunk, festünk, rajzolunk, gyurmázunk, mesét mondunk, énekelünk. Egyik kedvenc játékuk a tárgyak válogatása. Két azonos, de nem egyforma tárgyat választok, majd másik kettőt...kb. nyolc párat, mert hát amíg ez a nyolc pár elfogy, a türelmük is el. Mikor mondom, hogy melyik tárgyat adják a kezembe, buzgón keresik.

Gyurmából gyakran betűket formálunk...ismerik már a C, K, L, M, N, I, A betűket. A C vitamin dobozának nézegetéséből indult minden...élvezik a betűket és kihasználom, mert én is élvezem látni, hogy Isten mennyi értelemmel áldotta meg a kisgyermekeket. Szeretik az öltözködős játékokat: az előre kipakolt ruháim közül kiválogatni az általam mondott ruhákat és beöltözni. A csodakocka is a kedvencük..temészetesen segítséggel találják meg a különböző formák helyét, de már ismergetik a formákat.

Délelőttönként kint hintázás közben elvárják tőlem, hogy énekeljek, mondókákat, versikéket mondjak. Este pedig a Csodaország a kedvenc könyvük...nézegetik és versenyeznek, hogy melyikük kommentálja. Füzesi Zsuzsa rajzai valóban kedvesek. A mondókáskönyvet már ripityára nézték. Annyira sajnálom, amikor látom az itt-ott szakadt lapokat, mivel még picik voltak, amikor elkezdtük a lapozását. De amikor látom, hogy mégis csak hasznos volt, hát nem bánom.

Ma játszottunk egy találgatós játékot. Egy nagy sötét táskába bepakoltam több tárgyat: kisautó, ceruza, játékbaba, pelus, könyv, stb. Becsukott szemmel bele kellett nyúlniuk, majd anélkül, hogy kivették volna az épp megfogott tárgyat, tappintásra el kellett találniuk, hogy mi lehet. Kissé nehezen indult be, mert jóllehet becsukták szemeiket, de amint nyúlniuk kellett a táskába, autómatikusan pattant ki a szemük...aztás amikor megvolt a tárgy is, rögtön ki akarták húzni. Amikor aztán belejöttek élvezték.

Még a bújócskás játék is a kedvencükké lett, jóllehet az elején nem igazán tudták mit várok tölük. Kiválogattam néhány plüssállatkát majd egyenként elrejtettem azokat. Általában megmondtam, hogy a ház melyik helységében keressék, így amíg keresgéltek, addig a ház egy más helységében elrejtettem a következő plüssöt.

Különösen szeretnek vízfestékkel maszatolni, amit hát próbálok irányítani: pl. esik az eső és a csigák kicsúsztak az esőre, rajzoljatok minél több csiga-bigát. Vagy festek néhány virágot szár nélkül, nekik kell hózniuk szárakat. A legkedvencebb foglalkozás a lepkefestés volt színes pacákból. Buzgón nyomogatták a kettőbe tűrt lapot, majd kíváncsian nyitották szét, hadd lássák milyen lepkéjük let. Nem győztem őket papírral. Amít még élveznek: befestem kezeiket, lábaikat vízfestékkel, majd kéz-és láblenyomatokat készítünk...lehet különböző állat,-emberfigurákat is festeni a kézre, lábra.

Ceruzával nem szeretnek annyira rajzolgatni, de irányítva eltöltenek azzal is náhány percet. Egy egész mappányi "ügyeskedést" tettem félre...én ugyanis ilyen emlékgyüjtögető vagyok. Néhányat kitettem és kiteszek a gyermekszobába is.

Egy éves és tíz hónapos korukban elkezdtem velük flanell szemléltető segítségével a Bibliai történeteket. Naponta ezzel kezdjük a foglalkozásokat. Nagyon kedvelik és ami meglepett: sokmindent "felszívnak", jóllehet néha a fogalomhiányaik miatt nem tudom hogyan magyarázzak el nekik bizonyos dolgokat. Esténként imádkozás után "mesélek" nekik. Mivel nem kedvelem a handa-banda, hókusz-pókusz, semmitmondó meséket, általában én találok ki nekik meséket. Van egy már barátunkká vált Zsófink, akivel érdekes mód azok az események történnek, amelyek velük történtek aznap: pl. hisztizett Zsófi, mivel a testvére nem adott oda neki egy játékot, vagy szófogadatlanság miatt érte Zsófit valami baj. Így a történet segítségével meg tudjuk beszélni, hogy hogyan kellett volna Zsófinak viselkednie az adott helyzetben. Esetenként eltérünk az épp megtörtént eseményektől és egyébről mesélek, de akkor is szeretek a realitás világában maradni. Egy ilyen lett a kedvenc történetük. Zsófi kutyásáról szól, aki séta közben nem fogadott szót a gazdinak és egy cica után iramodott. A gazdi hiába kiabált a kutyusnak, hogy álljon meg...a cica átszaladt az uttesten, a kutya utána...épp jött egy teherautó és elütötte a kutyust. A kutyus miután felépült sérüléseiből és újra sétálni tudott Zsófival, mindig a gazdi mellett haladt, nem szaladt a saját feje után. Ez a lényege a történetnek. Én persze "lefordítom" az ők nyelvükre és úgy mesélem el. Olyan aranyosak, amikor csupa fülként figyelnek.

Idáig két kedvenc rajzfilmjük van...azaz egy egy részlet a rajzfilmekből. Az egyik Nóé bárkéja, amint vonulnak be a bárkából meg ki a bárkából különböző állatok. A másik Suzi és Tekergő rajzfilm első része.

Kedvelik Vlagyimir Szutyejev meséi alapján készített animációkat a www.egyszervolt.hu honlapon.

Még lenne miről írnom, de hát felébredtek a lányok és hát foglalkoznom kell velük:)

beszédfejlődés

Hihetetlen, hogy milyen értelmesek a kisgyermekek. Meglepő! Amikor azt olvastam, hogy az ikrek általában későre, úgy kb. 3 éves korra kezdenek el beszélni, elterveztem, hogy gyakran fogok mondókázni, énekelni...szeretem is az irodalmat, a zenét, így nem nehéz...néha kissé túl sokat kell mondanom, ami hát még női mivoltomnak is megterhelő:) Gondolom a férjem örül, hogy amikor hazajön csendesebb vagyok és nem beszélek annyit vele:) már nincs energiám.

Nos, a gyermekek már ügyesen beszélgetnek, hála Istennek.

Az elmúlt héten hintázni mentek a lányok a födött teraszra. Csaba ment ki velük, hogy tegye őket fel a hintára...addig én öltöztem. Rebeka nem akart a hintára ülni. Folyamatosan kiabált:

Anúúú, deje ki!!! (anyu, gyere ki!)

Rebeka felmászott a székre. Anna rögtön utána...Rebeka eszeveszetten kezdett kiabálni:

Anna leetik!!! Vidáá Anna! (Anna leesik. Vigyázz Anna)

Rebeka árulkodósabb, mint Anna. Ha valahonnan leesik, vagy ha megüti magát, általában próbálja Annára kenni a vétkességet. Csendben játszottak kettesben a fotelre felállva. Egyszer csak hallom Rebeka hangját:

Anna tetó jug! (Anna tesó rug.)

Gyakran halljuk a mentő szirénáját. A gyerekeket nagyon érdekelte ez a hang. Úgy magyaráztuk, amikor megy ez a mentőautó, valakinek fáj. Így valahányszor felhangzik a sziréna, a lányok rázendítenek:

Váj neki. Jaj, jaj. (Fáj neki.)

Néhány hete fájt Rebeka szeme. Sírva fakadt:

Jeme váj. Deje viu viu.(Szeme fáj. Gyere viu viu)

Amikor megtudtuk, hogy babát várunk, elővettem a Kismamák nagykönyvét, olvasgattam nézegettem. A lányaim is persze mellettem. Mivel még terhességem hatodik hetében voltam, a könyvben látható egy rajz, amelyen mutatja, hogy egy ekkora magzat almamag nagyságú. Megmutattam a lányoknak is. Másnap reggel A lányok Kiti baba, kiti baba-mondogatták. Kiderült, hogy a kismamák nagykönyvét kérik. Levettem a polcról. Leültek nézegetni, addig én tettem-vettem. Néhány perc múlva hallom a lányokat. Kiti baba, kiti baba. Megfogták a kezem, a könyvhöz húztak. Rámutattak az almamagra: kiti baba. Majd felhúzták a blúzom, megpuszilták a hasam.

Használtam a fogselymet és hát Rebekának és Annának is kellett. Szakítottam egy keveset és odaadtam nekik.

Anna próbált utánozni, aztán nagy mosollyal az arcán megjegyezte:

Anna putoj vogat. (Anna pucolja a fogát)

Játék után pakoltuk el a játékokat. Nem találtam egy fából készült húzogatós kutyust. Hol a kutya lányok. Nem láttátok?
Anna kejében. (Anna kezébeN)Újrakérdeztem meglepődve. Anna kejéBEN. Hihetetlen volt. Ez a leányka használta a helyhatározó ragot. Épp így meglepett, amikor a tárgyragot használta Rebeka. Banánt majszolt és csak úgy rákérdeztem, hogy mi van a kezében. Banán. Jött az egyszerű válasz. Mit eszik Rebeka? Banánt. Ez már meglepőbb volt. Próbáltam, de nem minden szónál használják, csak az ismerősebbeknél.

A lányokat arra tanítjuk, hogy köszönjenek meg mindent, amit kapnak (KÖTI), kérjenek bocsánatot, ah megütik egymást (BOTI). Nagyon konokok tudnak lenni. HA szándékosan megütik egymást, nem szívesen kérnek bocsánatot. A folyamat az lenne, hogy puszilja meg a vétkes gyermek a másikat ott, ahol megütötte, majd kérjen bocsánatot. Ha viszont egyik véletlenül megüti magát, a másik addig puszilja, hogy a pórul járt már menekülne a nagy szeretet elől. Egyik alkalommal Anna szintén nagy kínok közt megadta a puszit és bocsit kért. Jemmi baj. (Semmi baj) Legyintett Rebeka. Természetesen már hallották ezt a kifejezést ...és beszívták.

Almalopás

Férjem néhány nappal ezelőtt almát hozott fel a pincéből egy zacsiban. Nagy zörgés következtében Anna előkotort egy almát és boldogan jött vele ki a konyhából. Mit csinált Anna? kérdeztük. Lopott. Mit lopott? Alma. Szabad lopni? Nem. Mit kell tenni akkor? Anna visszafordult és az almát visszatette a zacsiba.

Csak néztünk össze Csabával...honnan tudta ezt a szót ez a leányzó. Akkor jutott eszembe, hogy néhány hete rakott palacsintát sütöttem. Ez rendszerint azzal jár, hogy amielőtt rakott lenne belőle, már elfogy. Elhatároztam hát, hogy miután kész lesz, azután vágok a lányoknak. Rebeka észrevette, hogy miben mesterkedem és csippeszkedve elérte az újjával a palacsintát és csipegetett belőle. Persze követte Anna is. A végén amolyan félig egérrágta forma palacsinta lett belőle...de nem bántam, persze. Megengedtem. Mit csinálnak a lányok? Lopják a palacsintát? Aztán kergettem őket viccesen el a finomsághalomtól. Az érdekes az volt számukra, hogy visszalopakodhattak és újra "lophattak" a finomságból. Nem lopunk, el innen gyereksereg. Gyereksereg lop.-hahotázva mondták. Néhány hétre rá történt az "almalopás" sztori.

Minden a terv szerint haladt

A lányok február hatodikán kaptak utoljára anyatejet...Isten kegyelmes volt hozzánk és minden a terv szerint haladt. Rebeka még mindig hozzám-hozzámbújik, kéri. Annánál simábban ment.

Emlékszem születésük első hónapjaiban a tervem az volt, hogy legalább három hónapig kaphassák az anyatejet.

A következő kisbabánál a tervünk az, hogy nem igény szerint, hanem meghatározott időben szoptatnám őket...ha lesz mit, persze. És újra vállalnám ezt a hosszas szoptatást. Olyan jó volt...nem csak a kislányomnak hiányzik.

Előre hoztuk a szopiról való leszoktatást

ugyanis Isten magzattal áldott meg. Jó látni, hogy ebben is támaszkodhatunk Isten segítségére "formálhatóvá" tette a lányokat. Már csak este kapnak...remélem egy-két hétig.

Ibianyu, Tabaapu

Néhány héttel ezelőtt szopizás közben Rebeka ragyogó arccal rám nézett és azt mondta: anyu, Ibi anyu, majd "falatozott" tovább. Azóta Ibianyu vagyok...és Csabát is rendszeresen Tabaapunak nevezi.

Most már tőmondatokban beszélnek elég gyakran. Anna lányunk a tegnap lepett meg, amikor lefekvés előtt kérte, hogy fogínykrémmel kenjem be a megduzzadt fogínyét, ezt mondva: Anna poga páj. (azaz Anna foga fáj.) Aranyos volt Rebeka is, amikor játszott testvérével, jó nagyokat hahotázva. Néhány másodpercre megállt, közölte velem, hogy Jebe katag, majd folytatta a nevetgélést.

Szoptatás

Még mindig szopiznak a lányaim...naponta háromszor. Az egy éves kor utáni szoptatásnak is megvannak az előnyei...de a hátrányai is. Ha újrakezdhetném is vállalnám, annyira jó, mert:

1. a lányok nagy örömmel várták és várják a "hármasban eltöltött" időt. Ez olyan, mint valami kis családi szertartás, meghitt, bizalmas hangulatban együtt.

2. a lányok gyakran kiabálják "teje" azaz csere. Ilyenkor mindketten abbahagyják a szopást és cserélnek. Közben mókáznak, nevetgélnek, amíg egyik rajtam mászik át, a másik pedig megkerül.

A szoptatás kezdetén kényelembe helyeznek a kislányaim. Párnát hoznak, benyomják a fejem alá, majd kettesben lenyomnak...és én örömmel engedem:)

3. érzelmileg engem is betölt és különös örömöt ad

4. a betegségek idején, amikor a lányoknak nem volt túl jó étvágyuk, az anyatejet nem vetették el, azt mindig kérték és szívesen szoptak.

5. az aerosol terápia alkalmazásánál szoptatás közben több pára megy be a gyermek orrába. Így inkább elviseli, mert hát egy kissé hosszas folyamat.

S ha az egy éves kor előtti időre gondolok:

6. a legjobbat kaphatták gyermekeim

7. utazáskor is mindig készen állt a friss, épp kellő hőmérsékletű táplálék. Emlékszem gyakran utaztunk éjszaka. Ha az egyik gyerek felsírt, megszoptattam, hogy a másik is ne ébredjen fel és ne kelljen olyan nagy hangzavarban utaznunk. Így a szoptatás közben visszaaludt és csendben megoldottuk a problémát.

8. erősíti az immunrendszert

Néhány napja beszéltük a férjemmel, hogy hamarosan ki kell vennünk egyik szoptatást. Szeretném ha két éves koruk után rövidesen (hogy ne épp ez legyen a szülinapi ajándék)abbahagynánk a szoptatást. Nem tudom miért, de elszorul a szívem, ha erre gondolok. Annyi öröm volt benne...

Nem gondolok arra, hogy a nagyszülőkhöz vagy bárki máshoz küldeném a gyermekeket a leszoktatás idején, még akkor sem, ha előre tudom, bizony nehéz lesz. Tulajdonképpen az egyik hátránya az egy éves kor utáni szoptatásnak az, hogy nehéz a leszoktatás. Egyszerűen kérik, lehúzzák a cipzárt, lenyomnak, sírnak...szóval akaratosabbak.

Jó volt szoptatni és még ki szeretném használni az elkövetkezendő kevéske kis időt arra, hogy örüljek, örüljünk együtt ennek az áldásnak.

Köszönöm mindazoknak, akik bátorítottak arra az elején, hogy szoptassak és ne adjam fel. Örülök, hogy Isten a székelyudvarhelyi kórházba vezetett és az újszülött osztályon az anyatejes táplálásra buzdítottak. Az újszülött osztály orvosnőjétől emlékszem kérdeztük amikor jöttünk ki a kórházból, hogy milyen tápszert ajánl, ugyanis meg szeretnénk vásárolni tartalékba, hogy legyen otthon vészhelyzet esetén. A válasza az volt, hogy ne vásároljunk tejport, mert lesznek nehéz helyzetek és akkor bizonyára hozzányúlunk...s valószínű, hogy onnan már nincs visszaút. Megfogadtuk tanácsát...S voltak nehéz helyzetek. Anna nem tudott szopni, mint később kiderült a nyelvfékje miatt. Az elején fájdalmas is volt a szoptatás. Többször begyulladt a mellem-hol egyik, hol a másik. Megérte kitartani. Istené a dicsőség, amiért átvitt minden nehézségen, kegyelméből és megadta azt a nagy áldást, hogy szoptathattam gyermekeimet.

Szóval én is ajánlom mindenkinek azt, hogy válassza az anyatejes szoptatással való táplálást-persze, ha teheti, mert vannak kivételek, amikor minden szándék ellenére nem lehet. Amit cserébe kap, az felbecsülhetetlen. Isten nagyon bölcs...mindent céllal teremtett...így az anyatejjel való táplálást is. Áldhatjuk Őt ezért is!

Ikrek alvása

Szükségem lenne ikres anyukák segítségére. Tudom, hogy Perta, a te segítségedre számíthatok, mint már annyiszor idáig...de más is ikres anyukák is írhatnak, ha olvasgatják a blogot

Hat hónapos kortól külön szobában alszanak a lányok. Gyakran ébredeztek és ébresztették egymást így. Most fontolgattuk férjemmel, hogy jó lenne egy szobába fektetni őket. Már hozzá is láttunk Isten segítségét kérve és hát voltak éjszakák, hogy működött.

A lányok egy nagy matracon alszanak ketten...ha éjszaka felébrednek és nehezen vigasztalódnak, ismét elkülönítjük őket. Napközben is együtt alszanak néhány napja.

Érdemes ezzel kísérletezni? Jó lenne ha összeszoknának és egy szobában aludnának. Eddig a mi hálószobánk volt Rebeka szobája, a gyermekszobában aludt Anna, mi pedig a vendégszobában, amikor nem volt vendég:)

Az "ártatlan" gyermekekről

Amikor betegek voltunk, gyakran kérdezgettem, lányaimtól, hogy fáj-e a torkuk (mert általában megmondták, amikor fájt a foguk) Nekem fájt a mandulám, ezért Negro cukorkát szopogattam, s persze meg kellett kóstolják a leányzók is.

Most, hogy véget kezd érni a részünkről való altatgatás, hát a lányok mindent kitalálnak, csakhogy ne kelljen aludniuk. Tegnap este Anna elkezdte mondogatni: toka, toka, fáj. Tuko, tuko. (Azaz fáj a torka és kér Negro cukorkát) Persze gyanús volt nekem, mégis az egészben az volt megfontolandó, hogy a lányaim december végén belázasodtak...aztán megszűnt a láz és kivittem őket a friss (vagy mennyire friss volt nem tudom) levegőre. Másnap ismét lázasak voltak. Ezután szegénykéim szobafogságra voltak ítélve...de nem volt olyan unalmas, így többet foglalkoztam velük, játszottunk, mókáztunk. A tegnap délután kivittem 2o percre, mert már nem köhög annyira Anna. Nos, egy kissé megijedtem, amikor elkezdte Anna mondogatni, hogy fáj a torka.

Aztán megnéztem a manduláit és kapott cukorkát. Végül kiderült, hogy az egy éves és kilenc hónapos lányunk alaposan átvert.

Amit Isten mond a gyermekekről, az igaz, még ha nehéz is elismernünk. A ragyogó szemek, a mókás kis teremtményekről gyakran nehéz elhinni, hogy a bolondság valóban hozzájuk van kötve. Minden igyekezetük az, hogy átvegyék az irányítást a szülőktől és kiskirályokká avassák magukat.

A nálunk mindig aktuális téma: az altatás-alvás

Rég nem írtam merről a témáról...hallgatásomnak nem az volt az oka, hogy minden rendben működik ezen a téren. Nos, a lányokat 2x tanítottuk meg önállóan aludni. Egyszer egy elég súlyos hörghurut miatt nem engedtem magukra sírdogálni a lányaimat. Nagyon betegek voltak és éjszaka is többször felébredtek. Visszaszoktak ahhoz, hogy mellettük vagyunk. Másodszor meg a fogzás zavart be. A fogzás történet úgy kezdődött, hogy Anna elaludt, Rebeka meg rágta a kezét és sírt. Teltek a percek, negyedórák. Féltem, hogy felébreszti Annát...meg hát sajnáltam is. Felvettem és megszoptattam. A fogzás elkezdődésekor gyakran óránként ébredtek a lányok éjszaka. Így bementünk hozzájuk, hol én, hol Csaba...s már mi is annyira fáradtak voltunk, hogy bent maradtunk olykor. Egyszerűen elnyomott az álom. Amikor nem volt fogzás probléma, nyugodtan aludtak. A fogzással járó problémák nálunk nem csak három napig tartottak, ahogy az Ezzo könyv írja. Sokkal nehezebb volt...főleg Annánál.

Nos, napközben vagy babakocsiban, vagy hintában, vagy szopizva aludtak a lányok. Ha Csaba besegített, Annát elringatta.

Most ismét mérföldkőnél vagyunk. Sokat imádkozom azért, hogy Isten könyörüljön és megtanuljanak a lányok végre aludni. Néhány napja hozzá is kezdtünk már. Áldott legyen az Úr, hogy ebben a problémában sem hagy magunkra. Tapasztalom, hogy velünk van és a lányokat "hajlékonyakká" formálta. Azért még van tennivaló...

Betegek voltunk, vagyunk

A betegségekről

Nem kerülhetjük el, bármennyire szeretnénk...vírusok és baktériumok léteznek, balesetek vannak, s ezen kívül ilyen-olyan nyavalya. Én gyermekkoromban nagyon sokat betegeskedtem. A mandulagyulladás volt gyakori nálam. Egyik alig múlt el, máris beköszöntött a másik. Talán ezért is féltem-egyesek szerint-jobban a lányokat. P. Judittal, a marosvásárhelyi SMURD-nál dolgozó keresztyén orvossal beszéltem erről. Bátran hívom fel, amikor betegek vagyunk...és mindig segítőkészen mellettünk áll. Azt tanácsolta, hogy a kisgyermekeket valóban kell óvni a fertőző betegségektől, mivel immunrendszerük még nem elég erős. "A gyermek nem kis felnőtt"-mondta. S ami mindig fülembe cseng " gyermekeid a szemed fényei. Óvnod kell őket, hisz most ők az elsők számodra". Megfogadva bölcs tanácsát, Isten nagy kegyelméből nem betegeskedtünk gyakran az elmúlt évben. Keresztyénként meg vagyok győződve, hogy Isten az, Aki elsősorban védi, óvja őket, Aki vigyáz rájuk. Naponta ajánlom Kezeibe szeretteim és kérem Őt, óvja, védje őket. Ám mi is felelősek vagyunk. A Példabeszédek könyvének alábbi szavai hiszem a fertőző betegségektől való óvakodásra is érvényesek:

"Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát,

az esztelenek neki mennek, kárát vallják." -Példabeszédek 27:11-

Hálás vagyok az Úrnak oltalmáért az elmúlt évben. Most látjuk, milyen, amikor mi sem vagyunk jól, a gyermekek is nyűgösek, sírnak, lógnak rajtam-nem tudjuk végezni feladatainkat. Áldott legyen az Úr úgy az egészséges, mint a gyengélkedősebb napokért.