Rebeka is

lebetegedett. Mivel csak szopiznak, imádkozom, hogy az Úr könyörüljön rajtam és ne lázasodjak be, ugyanis lázasan nem szoptathatok-jóllehet már én is szortyogok. Isten könyörült rajtam és kaptam kellő erőt naponta..sőt még örülhettem is e próbák közt. Istennel öröm az élet, jó szárnyai alá menekülni és megnyugodni szeretetében

Kisgyerekes anyukák lelki élete és szolgálata

1. Ti hogyan oldjátok (oldottátok meg, mikor picik voltak a gyerekek) az Istentiszteleteken, bibliaórákon való részvételt? Nekem az elmúlt héten sikerült lemennem egy Istentiszteleti alkalomra, mindeddig fennt hallgattam a gyerekekkel. Most 10 órakor lefektettem őket és el is aludtak.
2. Mikor, naponta hány alkalommal sikerül igét olvasnotok és imádkoznotok? Nálunk reggel közös igeolvasás és ima van, viszont nincs konkrét időponthoz kötve, a lányok határozzák meg többnyire. Igyekszünk ezt kilenc óráig megejteni. Viszont nehezebben ébredek fel, ha pl. éjszaka több alkalommal fel kell kelnem a lányokhoz. Ebéd után van a következő csendességem, amikor imalista szerint imádkozom Bibliaolvasás után-ha sikerül. Igyekszem azonban ezt követni. Estére már rendszerint fáradt vagyok, de azért olvasok néhány igeverset és imádkozom. Amióta megvannak a gyerekek sokszor imádkozom pl. mosogatás, takarítás közben is.
3. Mások fele hogyan sikerül szolgálni? Gyakorlati megoldásokra vagyok kíváncsi, ugyanis az utóbbi időben ez foglalkoztat. Igyekszem imádkozni másokért, fel-felhívogatok embereket, Úrnaponként énekelünk a gyerekalkalmon...

Annácskánk beteg

Fertőző hörghurutja van, csúnyán köhög és magas láza van. Eddig még nem volt beteg, ahhoz képest elég jól viseli. Hála az Úrnak. Kérdés volt bennem, hogy vajon nem kíméljük-e túlságosan, mert nem vittük gyakran tömegbe. Többnyire fennt voltam velük. Mostmár megvan a válaszom...jó, hogy óvtuk őket. Elsősorban mert még nem elég erős a szervezetük. Sajnos antibiotikumot is írtak...négyféle cseppet szed. Több gyógyszert szed, mint amennyit eszik. Kizárólag szopni akar, semmi szilárd vagy más folyékony ételt nem fogad el. A délelőtt elég zűrös volt számunkra, tehát másodsorban a mi szempontunkból is könnyebb volt az egészséges gyermekekkel. Ezután még inkább ajánljuk Istenünk védelme alá és mi is igyekszünk még inkább éberek lenni (azaz odatenni Isten száz százalékos szuveranitása mellé a magunk felelősségének száz százalékát) vigyázni rájuk, mint Istentől ránk bízott ajándékokra.

Anna karanténban van, a mi szobánkban, persze. Rebekát átköltöztettük az irodába, mert a gyermekszoba a szigetelés hiánya miatt elég hideg lett ezekben a szeles időkben. Anna fennt volt, próbáltam etetni. Rebeka a földszinten a járókába. Amikor leindultam, a lépcsők közt láttam, hogy üres a járóka. Nem tudom, hogy csinálta a kislány, de már a negyedik fok lépcsőn mászott felfele. Íme, Isten újból megvédte attól, hogy lebucskázzon. A délelőtt a lépcsőkön való futkározással telt el. Közben volt egy Annás pólóm, meg egy Rebekás...hogy a bacikat vagy vírusokat ne hordozzam. S persze minden szoptatás után mosakodás...meg minden le vagy fellépcsőzés után kézmosás. Bárcsak az Úr megóvná Rebekát. A férjem segített be a főzésbe, s amíg elvitte Annát az orvoshoz, rendbe tudtam szedni a nappalit és konyhát. Hálás vagyok férjemért, bárcsak mindig tettekben is ki tudnám fejezni, hogy mennyire nagyra értékelem őt.

Remélem az Úr megadja ebben a próbában is a kellő erőt. Elég nehezen hordozom, úgy látszik aggódó anyuka vagyok. A helyzet hordozását megnehezíti az a tény, hogy tudtuk, a gyermekek megbetegedése valószínű, mivel kényszerből, a békesség megmaradása végett kellett tennünk egy lépést. Ez az eset még inkább nyílvánvalóvá tette számomra azt az igazságot, hogy a feleség számára Isten után első helyen a férje, második helyen pedig gyermekei állnak...legyen a férjnek bármilyen hivatása.

Az éjszakai alvásokról ... ismét

Jó az Úr! És jó Vele a gyermeknevelés is. Már régóta szeretném leírni a legfontosabbat, mindazt, ami a látszólagos események mögött zajlik. Tulajdonképpen az imáról beszélek. Altatáskor Őt hívom segítségül, hogy adjon pihenést a csöppségeknek. Ha felébrednek ismét az Úrhoz fordulok segítségért, hogy visszaaludhassanak a lányok és mi is pihenhessünk egy keveset. Sajnos nagyon zsémbes vagyok, ha az éjszaka kellős közepén többször is fel kell kelnem. Ha felébredek is a gyereksírásra el kell telnie egy kevés időnek, hogy realizáljam a helyzetet és elinduljak. Az első hónapokban ez nem így volt. Az első gyerektől eredő zajra ugrottam az ágyból. Jó, hogy Rábízhatjuk gyermekeinket úgy az éjszakában, mint a nappalokban. Ő a mi őrizőnk.

Hála Istenünknek, a lányok mostanra már engedik, hogy akár öt órán át is aludjunk. Anna külön szobában van. Az elején Rebeka volt ott, de mivel a fogzás miatt többször is felsírt, így most ő került be hozzánk. Anna általában éjszaka kettő és három óra között ébred, ekkor megszoptatom és alszik reggel akár nyolc-kilenc óráig. Rebeka gyakrabban felébred, nem igazán tudom az okát. Anna általában kisebb nyűgöléssorozat után elalszik egyedül. Rebeka tegnapig üvöltve hívott vissza magához. Tenap volt az első este, amikor egyedül aludt el.

A dicséret ugyancsak a mi Urunké, amiért a napi programot is megszokták már.

Most készülünk Rebekát is átköltöztetni egy másik szobába. Annával egy szoába fektetni nem jó ötlet, mivel zavarják egymást. A mi hálószobánkban altatni sem jó ötlet, mert ha éjszaka felsír lát bennünket, ami még fokozza a követelőző hangerőt. Ugyancsak készülünk az éjszakai szoptatás kiiktatására...ám mivel még néhány utazás vár ránk, elnapoljuk. Újabb műtét vár csabára, az elmúlt napokban ezért is voltam olyan hallgatag. Kissé megvisel, de sikerült az Úrra bíznom helyzetünk és hiszem, hogy ígérete szerint gondot is fog visleni rólunk, amint eddig is tette. Jó az Úr!!!

Járókás sztorik, avagy a lakberendezés felújítása

Szerdán délelőtt elvégeztem a szokásos tennivalókat, kisepertem és feltöröltem a nappalit és a konyhát, majd, mivel már közeledett a gyerekek etetésének ideje, hát kezdtem előpakolni a gyermekételt az asztalra. Frissen párolt cékla, zöldborsó, jaurt. Anna a járókában volt és rohangált a nappaliban. Gondoltam addig megetetem Rebekát, aki már türelmetlenül várta ebédjét. Alig ültem le nagyobbik lányommal, amikor csörömpölésre lettem figyelmes. Átkukkintottam a nappaliba, amelyet csak egy kályha választ el a konyhától. Néhány percre megkövültem...ha lehet így mondani. A padlón itt-ott fehér jaurtfoltok, szanaszét gurult zöldborsószemek, piros céklahalmok és, mivel a cukortartó is az asztalon volt, cukorszemekkel volt mindez a látvány csillogóvá téve. Akkor a figyelmem az eltört cseréptálon akadt meg, amelyben a jaurt volt. Hirtelen eszembe jutott Anna-vajon nem törte-e be a fejét? Hála Istennek nem történt baja. Vidáman turkált a ruháján végigfojt jaurtban közben egy borsószemet szopogatva. Azóta figyelünk az asztalterítő méreteire...

Másnap ugyancsak Annánk magára húzta nyolcszögű kisasztalunkat mialatt ebédeltünk. Megóvta Isten, különösebb baj nem lett. Érdekes volt a látvány, amint a kislány a járókában, az asztalka rajta és az asztalon levő ezeregy tárgy szanaszét rajta meg a járókán. S ő az asztal mögül nagy barna ártatlan szemekkel kandikált ránk. Az lett a következménye, hogy kiköltöztettük a kisasztalt és a két kisszéket az előszobába, mivel veszélyesnek találtuk továbbra is előző helyén hagyni.

A második szoptatás kiiktatását

hétfő óta gyakoroljuk. Gondolom nem túl korai, Petra. A korrekció hogyanjáról az Ezzo könyv nem ír konkrétan. Rebeka éjszaka háromkor, Anna négykor ébredt. Rebeka miután visszaaludt felébredt még négy órakor. Aztán mindketten hat órakor ébredtek, ekkor már megszoptattam.

Múlt hét végén valamint az Úr napján elég nehezen aludtak a lányok. Volt olyan periódusa az éjszakának, amikor félóránként ébredtek. Annánál talán a fogzás...Rebeka szobájában túl meleg volt, talán azért.

Apropó, az idő beosztásáról: annyira jónak találtam az áltatlad leírt hónapokra lebontott feladatokat Petra, hogy egy ima után megbeszéltem a férjemmel és februártól gyakorolni szeretném. Már a határidőnaplóba vázoltam is a tennivalókat. Elég nagy a gyülekezeti ház, s bár van segítségem, mégis mindig van mit tenni. S hogy minden szabadidőm ne takarítással teljen, hát kipróbálom ezt a jó ötletet. Köszi, hogy időt szánsz ezek leírására.

A fegyelmezésről

Jutka, jó hogy eszembe juttattad a fegyelmezés kérdéskörét. Már mi is igyekszünk gyakorolni. Azt hiszem a Babywise segítsége nélkül nem is gondoltam volna, hogy már lehet fegyelmezni. A konnektor meg a kábelek rendezésénél kezdődött...Rebeka elég erőszakos. Aztán igyekeztünk gyakorolni a Babywise szerzőinek, Gary Ezzo valamint Robert Bucknam tanácsait. Szóbeli figyelmeztetés, kézre való rácsapás, eltávolítás az adott tárgytól, a gyermek kiságyba való helyezése. A szerzők határozottan állítják, hogy ez működik és a gyerek már nagyon jól össze tudja kapcsolni a tettét és annak következményeit. Rebekánál elég nehezen megy. Amikor a kábelekkel játszik, figyelmeztető Nem szabad hangzik el. Erre tájt int és tovább játszik. Rácsapunk a kezére. Bájosan mosolyog és nagyon gyorsan ismét megfogja a kábelt. Persze egy olyan csattintás kella kezecskére, hogy némi kellemetlenség érzését keltse a gyerkőcbe. No, ez nem mindig sikerül nekünk, meg néha ránktör a nevetőgörcs. Mindezt nem szabad, hisz a gyerek játéknak fogja venni és azt válthatja ki, hogy nagyobb korában is játéknak veszi a nekünk való engedelmességet.