Járókás sztorik, avagy a lakberendezés felújítása

Szerdán délelőtt elvégeztem a szokásos tennivalókat, kisepertem és feltöröltem a nappalit és a konyhát, majd, mivel már közeledett a gyerekek etetésének ideje, hát kezdtem előpakolni a gyermekételt az asztalra. Frissen párolt cékla, zöldborsó, jaurt. Anna a járókában volt és rohangált a nappaliban. Gondoltam addig megetetem Rebekát, aki már türelmetlenül várta ebédjét. Alig ültem le nagyobbik lányommal, amikor csörömpölésre lettem figyelmes. Átkukkintottam a nappaliba, amelyet csak egy kályha választ el a konyhától. Néhány percre megkövültem...ha lehet így mondani. A padlón itt-ott fehér jaurtfoltok, szanaszét gurult zöldborsószemek, piros céklahalmok és, mivel a cukortartó is az asztalon volt, cukorszemekkel volt mindez a látvány csillogóvá téve. Akkor a figyelmem az eltört cseréptálon akadt meg, amelyben a jaurt volt. Hirtelen eszembe jutott Anna-vajon nem törte-e be a fejét? Hála Istennek nem történt baja. Vidáman turkált a ruháján végigfojt jaurtban közben egy borsószemet szopogatva. Azóta figyelünk az asztalterítő méreteire...

Másnap ugyancsak Annánk magára húzta nyolcszögű kisasztalunkat mialatt ebédeltünk. Megóvta Isten, különösebb baj nem lett. Érdekes volt a látvány, amint a kislány a járókában, az asztalka rajta és az asztalon levő ezeregy tárgy szanaszét rajta meg a járókán. S ő az asztal mögül nagy barna ártatlan szemekkel kandikált ránk. Az lett a következménye, hogy kiköltöztettük a kisasztalt és a két kisszéket az előszobába, mivel veszélyesnek találtuk továbbra is előző helyén hagyni.

A második szoptatás kiiktatását

hétfő óta gyakoroljuk. Gondolom nem túl korai, Petra. A korrekció hogyanjáról az Ezzo könyv nem ír konkrétan. Rebeka éjszaka háromkor, Anna négykor ébredt. Rebeka miután visszaaludt felébredt még négy órakor. Aztán mindketten hat órakor ébredtek, ekkor már megszoptattam.

Múlt hét végén valamint az Úr napján elég nehezen aludtak a lányok. Volt olyan periódusa az éjszakának, amikor félóránként ébredtek. Annánál talán a fogzás...Rebeka szobájában túl meleg volt, talán azért.

Apropó, az idő beosztásáról: annyira jónak találtam az áltatlad leírt hónapokra lebontott feladatokat Petra, hogy egy ima után megbeszéltem a férjemmel és februártól gyakorolni szeretném. Már a határidőnaplóba vázoltam is a tennivalókat. Elég nagy a gyülekezeti ház, s bár van segítségem, mégis mindig van mit tenni. S hogy minden szabadidőm ne takarítással teljen, hát kipróbálom ezt a jó ötletet. Köszi, hogy időt szánsz ezek leírására.

A fegyelmezésről

Jutka, jó hogy eszembe juttattad a fegyelmezés kérdéskörét. Már mi is igyekszünk gyakorolni. Azt hiszem a Babywise segítsége nélkül nem is gondoltam volna, hogy már lehet fegyelmezni. A konnektor meg a kábelek rendezésénél kezdődött...Rebeka elég erőszakos. Aztán igyekeztünk gyakorolni a Babywise szerzőinek, Gary Ezzo valamint Robert Bucknam tanácsait. Szóbeli figyelmeztetés, kézre való rácsapás, eltávolítás az adott tárgytól, a gyermek kiságyba való helyezése. A szerzők határozottan állítják, hogy ez működik és a gyerek már nagyon jól össze tudja kapcsolni a tettét és annak következményeit. Rebekánál elég nehezen megy. Amikor a kábelekkel játszik, figyelmeztető Nem szabad hangzik el. Erre tájt int és tovább játszik. Rácsapunk a kezére. Bájosan mosolyog és nagyon gyorsan ismét megfogja a kábelt. Persze egy olyan csattintás kella kezecskére, hogy némi kellemetlenség érzését keltse a gyerkőcbe. No, ez nem mindig sikerül nekünk, meg néha ránktör a nevetőgörcs. Mindezt nem szabad, hisz a gyerek játéknak fogja venni és azt válthatja ki, hogy nagyobb korában is játéknak veszi a nekünk való engedelmességet.

Az örökös kérdés: Hogy osszam be az időm?

Délelőtt 11 óra körül elaludtak a lányok. Gondoltam én is leülök egy kicsit és kezembe veszem a Bibliát meg a naplómat. Úgy gondoltam a fontosabb tennivalók megvannak már. Még a szanaszét levő cipőket tettem fel az előszobában levő polcra...akkor láttam meg, hogy milyen poros. Aztán hozzákezdtem az előszobakitakarításához. Letöröltem és lemostam a polcot, meg a cipőket, az ajtókat, majd a földet. Még be sem fejeztem, amikor felébredt Rebeka.
Azon gondolkodom, hogy osszam az időmet, hogy a csendességeimet is megtarthassam (és minőségileg, mert hát pusztán elolvasni az aznapi igerészeket nem olyan nehéz), a ház is tiszta legyen, változatos étel az asztalon, hordozni tudjam mások terheit imában, beszélgessek, minőségi időt töltsek gyerekeimmel(mondjak mondókákat, énekelgessek, játszak velük), és hát férjem is van:)és ezek csak az alapdolgok, a szükségesek... Szeretek(nék:) délutánonként leülni egy kicsit olvasgatni, vagy sétálgatni, egy-egy lélekemelő filmet megnézni. Mindezt nem panaszként írom, hisz szeretem végezni a feladataim...de ha be tudnám osztani az időm, hogy mindenre jusson...hogy Márta is lehessek, de a Jézus lábaihoz leülő és Őt hallgató Mária is, hogy a családomra is figyelni tudjak, de ne hanyagoljak el másokat sem.

Mire is jó még a kengurulabda?

fogzás idejére fogínyvakargatásra:)

Etetés

Néhány könyvben olvasva, hogy a gyermekeket meg kell tanítani enni már a hetedik hónaptól, én is próbáltam kanalat adni kezükbe és a kis tálat eléjük tenni. Valahogy nem ment. Mindent összemázoltak. Aztán én is úgy döntöttem, hogy egyszerűen megetetem őket. Persze ez nem olyan egyszerű nálunk. Rebeka elég követelőző. Ha neki kell, akkor kell, de ő nem eszik túl gyorsan. Annának pedig egyik kanállal beadom, már kéri is a másikat. Ha egyiket etetem, a másik képes mindaddig üvölteni, amíg ő is sorra kerül. Nos van néhány módszer, ahogy ezt megoldom.
1. a konyhában levő kiságyban állnak a lányok, közben etetem őket.
2. egy etetőszékünk van már Sáráéktól, a másikat is Sára szerezte nekünk, csupán el kell hoznunk. Van úgy, hogy egyiket az etetőszékbe teszem és ott etetem (rendszerint Annát), a másikat a kiságyban (Rebeka élvezi, hogy egy kiskanál étel után egy körsétát tegyen a kiságyban).
3. keddenként Csaba kurzust tart a nappaliban(és hát a nappalit a konyhától egy kályha választja el) Ilyenkor fent az előszobában eszünk. Egyiket ölbe veszem, megetetem, miközben a másiknak is adok egy-egy kanálkával. Általában Anna itt is az első, őt könnyebb megetetni.
Az szilárd ételt követően mindig vízzel itatom meg őket és fent az előszobában egyszerre szoptatom. Oda költöztünk ki, mivel jó nagy hely van. A szobánkból felszedtem a csergéket és az előszobából a rongyszőnyegeket, hogy kedvükre mászkálhassanak. Az előszoba földjére egy paplant tettem le (persze soha nem ülnek arra).
A Babywise szerzői ajánlják az etetőszékben való etetést, miközben meg lehet tanítani a gyermeket, hogy kontrollálja a kezeit. Ha elhozzuk a másik etetőszéket, mi is meg szeretnénk próbálni...ez sem lesz könnyű. Elég mozgékonyak a lányok, a kezeik egyfolytában erre-arra járnak. Tegnap sikerült Rebekának eltörnie a szemüvegem is. Szóval, ha nem teszem a tálaikat távol, egyfolytában benne van a kezük.
Nektek mikor sikerült etetőszékben etetni a gyerkőcöket?
És ha már az evésnél vagyunk...Milyen ételeket adtatok egy éves korig a piciknek? Én igyekszem betartani amit a könyvekből olvasok. Sajnos védőnő nincs, aki tanácsolna. Általában megfőzök, elkészítek egy nagyobb adagot és azt jégkockafagyasztóban lefagyasztom, majd kiszedem és egy nagyobb edényben tárolom a fagyasztóban. A cékla, sütőtök, alma, barack voltak idáig a kedvencek. Most próbálom a salátát krumplival összefőzve. Ezt is szeretik. Rebeka inkább a zöldségeket kedveli, Anna édesszájú, nála inkább a gyümölcsök mennek. Gabonából még csak rizslisztet adtam gyümölcslével keverve. A banántól és a mandarintól kiütéseik lettek, ezért azokkal még várok.
Nemrég kaptam egy letölthető babaszakácskönyvet a babablog.hu oldalon.

Újra itt vagyok! A hétvégén vendégeink voltak és nem volt időm jegyezgetni. Aztán már hétfőn kezdtem meglankadni, csak tettem-vettem, nem voltam jól. Kedden éjszaka belázasodtam, nem tudom mi volt az oka. Úgy érzem, hogy lelkileg is szükségem van feltöltekezésre.
A gyerekekről, hála Istennek, jó híreim vannak. Kimaradtak a 23 órás felébredések. 1-2 között, majd 4-5 órakor szoptatok. Közben egyik éjszaka kijött Rebeka második fogacskája. Annának még egy sincs.
Anna ügyesen elalszik egyedül egy kis nyöszörgés után. Rebeka, aki különösen "anyás" volt, már apu karjaiban is lenyugszik. (ezelőtt ha Csaba vette fel éjszaka, akkor is üvöltött) Azt kérdezném tőletek, hogy ti mennyi időt vártatok a 4-5 órás szoptatás kihagyásának elkezdéséig?
De örömmel hallanék én is a TI gyerekeitekről!!! Hogy vannak?