Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. január 16., szombat

Az örökös kérdés: Hogy osszam be az időm?

Délelőtt 11 óra körül elaludtak a lányok. Gondoltam én is leülök egy kicsit és kezembe veszem a Bibliát meg a naplómat. Úgy gondoltam a fontosabb tennivalók megvannak már. Még a szanaszét levő cipőket tettem fel az előszobában levő polcra...akkor láttam meg, hogy milyen poros. Aztán hozzákezdtem az előszobakitakarításához. Letöröltem és lemostam a polcot, meg a cipőket, az ajtókat, majd a földet. Még be sem fejeztem, amikor felébredt Rebeka.
Azon gondolkodom, hogy osszam az időmet, hogy a csendességeimet is megtarthassam (és minőségileg, mert hát pusztán elolvasni az aznapi igerészeket nem olyan nehéz), a ház is tiszta legyen, változatos étel az asztalon, hordozni tudjam mások terheit imában, beszélgessek, minőségi időt töltsek gyerekeimmel(mondjak mondókákat, énekelgessek, játszak velük), és hát férjem is van:)és ezek csak az alapdolgok, a szükségesek... Szeretek(nék:) délutánonként leülni egy kicsit olvasgatni, vagy sétálgatni, egy-egy lélekemelő filmet megnézni. Mindezt nem panaszként írom, hisz szeretem végezni a feladataim...de ha be tudnám osztani az időm, hogy mindenre jusson...hogy Márta is lehessek, de a Jézus lábaihoz leülő és Őt hallgató Mária is, hogy a családomra is figyelni tudjak, de ne hanyagoljak el másokat sem.

2010. január 14., csütörtök

Mire is jó még a kengurulabda?

fogzás idejére fogínyvakargatásra:)

2010. január 13., szerda

Etetés

Néhány könyvben olvasva, hogy a gyermekeket meg kell tanítani enni már a hetedik hónaptól, én is próbáltam kanalat adni kezükbe és a kis tálat eléjük tenni. Valahogy nem ment. Mindent összemázoltak. Aztán én is úgy döntöttem, hogy egyszerűen megetetem őket. Persze ez nem olyan egyszerű nálunk. Rebeka elég követelőző. Ha neki kell, akkor kell, de ő nem eszik túl gyorsan. Annának pedig egyik kanállal beadom, már kéri is a másikat. Ha egyiket etetem, a másik képes mindaddig üvölteni, amíg ő is sorra kerül. Nos van néhány módszer, ahogy ezt megoldom.
1. a konyhában levő kiságyban állnak a lányok, közben etetem őket.
2. egy etetőszékünk van már Sáráéktól, a másikat is Sára szerezte nekünk, csupán el kell hoznunk. Van úgy, hogy egyiket az etetőszékbe teszem és ott etetem (rendszerint Annát), a másikat a kiságyban (Rebeka élvezi, hogy egy kiskanál étel után egy körsétát tegyen a kiságyban).
3. keddenként Csaba kurzust tart a nappaliban(és hát a nappalit a konyhától egy kályha választja el) Ilyenkor fent az előszobában eszünk. Egyiket ölbe veszem, megetetem, miközben a másiknak is adok egy-egy kanálkával. Általában Anna itt is az első, őt könnyebb megetetni.
Az szilárd ételt követően mindig vízzel itatom meg őket és fent az előszobában egyszerre szoptatom. Oda költöztünk ki, mivel jó nagy hely van. A szobánkból felszedtem a csergéket és az előszobából a rongyszőnyegeket, hogy kedvükre mászkálhassanak. Az előszoba földjére egy paplant tettem le (persze soha nem ülnek arra).
A Babywise szerzői ajánlják az etetőszékben való etetést, miközben meg lehet tanítani a gyermeket, hogy kontrollálja a kezeit. Ha elhozzuk a másik etetőszéket, mi is meg szeretnénk próbálni...ez sem lesz könnyű. Elég mozgékonyak a lányok, a kezeik egyfolytában erre-arra járnak. Tegnap sikerült Rebekának eltörnie a szemüvegem is. Szóval, ha nem teszem a tálaikat távol, egyfolytában benne van a kezük.
Nektek mikor sikerült etetőszékben etetni a gyerkőcöket?
És ha már az evésnél vagyunk...Milyen ételeket adtatok egy éves korig a piciknek? Én igyekszem betartani amit a könyvekből olvasok. Sajnos védőnő nincs, aki tanácsolna. Általában megfőzök, elkészítek egy nagyobb adagot és azt jégkockafagyasztóban lefagyasztom, majd kiszedem és egy nagyobb edényben tárolom a fagyasztóban. A cékla, sütőtök, alma, barack voltak idáig a kedvencek. Most próbálom a salátát krumplival összefőzve. Ezt is szeretik. Rebeka inkább a zöldségeket kedveli, Anna édesszájú, nála inkább a gyümölcsök mennek. Gabonából még csak rizslisztet adtam gyümölcslével keverve. A banántól és a mandarintól kiütéseik lettek, ezért azokkal még várok.
Nemrég kaptam egy letölthető babaszakácskönyvet a babablog.hu oldalon.
Újra itt vagyok! A hétvégén vendégeink voltak és nem volt időm jegyezgetni. Aztán már hétfőn kezdtem meglankadni, csak tettem-vettem, nem voltam jól. Kedden éjszaka belázasodtam, nem tudom mi volt az oka. Úgy érzem, hogy lelkileg is szükségem van feltöltekezésre.
A gyerekekről, hála Istennek, jó híreim vannak. Kimaradtak a 23 órás felébredések. 1-2 között, majd 4-5 órakor szoptatok. Közben egyik éjszaka kijött Rebeka második fogacskája. Annának még egy sincs.
Anna ügyesen elalszik egyedül egy kis nyöszörgés után. Rebeka, aki különösen "anyás" volt, már apu karjaiban is lenyugszik. (ezelőtt ha Csaba vette fel éjszaka, akkor is üvöltött) Azt kérdezném tőletek, hogy ti mennyi időt vártatok a 4-5 órás szoptatás kihagyásának elkezdéséig?
De örömmel hallanék én is a TI gyerekeitekről!!! Hogy vannak?

2010. január 8., péntek

Legyőzve az akadályokat...

Hatodik nap

Hát haladunk...A Babywise szerzői azt mondják, hogy a korrekcióhoz maximum két hét szükséges.
Estefele már nőtt a gombóc a torkomban, hogy közeledik az az óra, amikor a lányokat le kell fektetni...minden velejárójával. Imádkoztam...és érdekes dolog történt. Annát amint letettem a kiságyba, heves ellenállás nélkül egy keveset nyöszörgött-de ha optimista vagyok nevezhetem mondikálásnak is:). Megsimogattam a hátát, és már aludt is. Éjszaka három órakor ébredt fel, majd reggel hét órakor. Rebekát az apukája fektette le-kis sírás kíséretében. Aztán bementem, felvettem, megnyugtattam és miután visszafektettem, csend volt. Néhány perc múlva felállt és játszani kezdett velem. Nem tudtam hogyan reagáljak hirtelen, hisz alvás ideje van és ezt neki is tudnia kell...de mégis úgy gondoltam, hogy viselkedését (hogy jól elvan a kiságyban és nem üvölt) mégis értékelnem kell. Hát játszottunk egy keveset, majd "táj-tájt" intve kimentem a szobából. Bájos mosollyal intett ő is tájt, miközben mondta is "táj". Ezt nem mindig teszi. Férjemmel csak ámultunk-bámultunk. Kb. öt percnyi vidám mondikálás hallatszott a szobából...sajnos ezután sírás is. Kis idő múlva bementem, próbáltam megnyugtatni. Talán a fogzás miatt nem volt nyugodt, nem tudott pihenni. Fogínykrémmel megmasszíroztam a fogínyét...aztán elaludt. Éjszaka egy órakor ébredt, három óráig nyugtalan volt, ekkor aludt vissza és ő is hét órakor ébredt fel. Mindenért Istené a dicsőség, SDG! És köszönöm a bátorításokat Petra, Zsuzsa!

2010. január 6., szerda

Ötödik éjszaka

A lányokat este nyolc órakor etettem meg, aztán kilenc óra tizenöt perckor fogtunk hozzá a lefektetéshez. Amint már írtam, ez jól sikerült. Éjszaka 00.15 órakor ébredt fel Rebeka, majd 00.30 órakor Anna. Egyszerre szoptattam őket. Ezt követően ismét Rebeka ébredt fel 5.07 órakor és Anna 5.30 órakor. Négy órát folyamatosan aludhattunk(volna), ugyanis ezúttal az én éhesen korgó hasam ébresztett fel...annyira izgalomba voltam a lányok miatt, hogy elfelejtettem vacsorázni. Legelső este még zuhanyozni sem mertem, nehogy felébresszem a gyerekszobába átköltöztetett Rebekát:)