Kedvenc versek

A lányok nagyon szeretik, ha szavalok nekik. Utánozzák a harkály kopogtatását, a nyuszik üldögélédét, fülelését, a szarka repülését. Ha ismertek írnátok még verseket, amelyeket szerettek másfél éves kor körül gyerekeitek?

Gazdag Erzsi:

ÁLMOMBAN...

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

Spurgeon imája

az én imám is.

Az alábbi sorok olvashatók C.H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza c. áhítatos könyvének augusztus 1-re szóló bejegyzésénél:

"Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. mert Istened leszek, és utódaidnak is." 1 Mózes 17:7

"Istenem, Te szövetséget kötöttél velem, szolgáddal, az én Uram, Krisztus Jézus által. Most arra kérlek, add, hogy gyermekeim is legyenek annak részesei. Engedd hinnem, hogy ez az ígéretnekem éppúgy szól, mint Ábrahámnak. Tudom, hogy gyermekeim bűnben születtek, mint minden más ember. Ezért nem is a vér szerinti összetartozás alapján kérem ezt, mert tudom, hogy "ami hóstesttől született, hústest az", és semmi más, hanem arra kérlek, Uram, szüld újjá, és vedd fel őket a kegyelem szövetségébe, Szent Lélek által.
Könyörgök továbbá minden leszármazottamért a jövő nemzedékein át. Légy az ő Istenük, ahogy nekem Istenem vagy. Legnagyobb tisztességem, hogy szolgálni engedtél. Add, hogy utódaim is Téged szolgáljanak. Ó, Atyáink Istene, légy gyermekeink Istene is. (...) Kérlek, hogy a tieidet, akik félik a Te nevedet, ne próbáld azzal, hogy Istentelen és gonosz gyerekeik lesznek. Fiadért, Krisztusért hallgasd meg könyörgésemet. Ámen"

Alvástanulgatás

Rebeka július 26-án este egyedül aludt el a kiságyában egy plüssmacihoz bújva, különösebb közbeavatkozás :) nélkül. Természetesen bennt voltam a szobában vele...másként nem megy még. Tegnap apuka volt bennt vele a szobában és az anyás leányzó nem tiltakozott...mély álomba merült. Még vannak esetek, amikor a fogzása miatt nyűgöl és nem tud elaludni. Ilyenkor feladom, megszoptatom. Anna hajthatatlannak látszott. Amikor altatáskor betettem a kiságyba üvöltött...és képes volt akár másfél órán át ordítani, jóllehet ott voltam mellette. Augusztus elsején aludt először el egyedül a kiságyba...persze majdnem fejest álltam a kiságyban, hogy hozzá bújhassak. Ma már könnyebb ez is. A plüssmacihoz bújva szívesen fekszik a kiságyában...csak ki ne menjek a szobából. Hogy miként tudjuk elérni azt, hogy ne kelljen a szobájukban legyünk altatáskor, azt még nem tudom. Mégis ezekért a haladásokért hálásak vagyunk Istennek. Ő volt és Ő az, aki meghallgatta imáinkat a gyermekek altatásával kapcsolatban is és kitartásra bátorított. Az éjszakákat egyre gyakrabban alusszák át...felváltva. A fogzás eléggé megviseli őket. Amikor mindkettőnem jön a fogacskája, gyakran félóránként sírnak fel. Ez is Isten kezében van. Ugyanakkor tapasztaltuk, hogy egy-egy nyűgösebb periódus után, amikor Csabával már eléggé fáradtak voltunk, Isten nyugalmas éjszakával áldott meg, így kipihenhettük magunkat. Nem próbál Isten jobban, mint ahogy azt elszenvedhetjük. Gyakran "prédikáltam" magamnak, hogy hálás kell lennem Istennek, amiért nagyobb probléma nincs a lányokkal, mégis a naponta 3-szori altatási cécó és az éjszakai "szolgálat" épp eléggé türelmetlenné tett és kedvetlenné. Remélem az elért eredmények maradandóak lesznek...Jó Istennel nevelni a gyerekeket...és tanulgatni a gyereknevelés csínját-bínját:)

Meghallgattam az ajánlott honlap hanganyagját, Petra!!! NAGYON köszi. Néhányat már kipróbáltunk, élvezik a lányok. Dédi halála miatt ismét 350 km-es út áll előttünk...

Ismét alvás szoktatás...

Tegnap újból hozzáláttunk az önálló alváshoz szoktatni a lányokat. Sokat imádkoztam, imádkoztunk, kértük Urunk, hogy adjon megoldást és éjszaka legalább ne kelljen gyakran félóránként navigálni egyik szobából a másikba. Most mi átköltöztünk a vendégszobába. Rebeka a gyerekszobában, anna a hálószobánkban alszik. A költözés egyrészt azért történt, mert tucatjával vannak nálunk szúnyogok. A gyerekek helyzetét megoldjuk egy szúnyoghálóval. Mi így "nyugodtan" csapkodhatjuk a szúnyogokat éjszakánként, amikor épp kedvünk szottyan...azaz...amikor már nem bírjuk.
Imánkra a válasz a lányok még jobban való elkanászosodása volt a válasz...mintha Istren sürgetett volna, mondva: "Veled leszek ebben az ügyben is, csak tegyél már valamit ennek érdekében és ne várd, hogy magától jól fognak működni a dolgok." Magától valóban nem működtek... Amikor csaba itthon volt, ő ringatta Annát, én szoptattam Rebekát. Így aludtak el. Éjszakánként is gyakran felsírtak...(S mielőtt valaki azzal vádolna, hogy ejnye de lusta anyuka vagyok, amiért olyan nyűgösen kelek fel a lányokhoz néjszaka, hát elárulom, nem erről van szó. Amikor tudtam, hogy éjszaka szoptatnom kell, fáradtan bár, de nagy örömmel keltem fel és gondoskodtam a lányokról. Azonban tudom, hogy most jó lenne átaludniuk az éjszakát, hisz most fejlődik az idegrendszerük. A másik meg a mi pihenésünk...reggel indul a nap és örömmel, vidáman és fürgén helyt kell állni:)
Nos, Isten kegyelmét tapasztalhattuk meg már az első nap. Noha nagyon ordítottak a lányok, végül beadták a derekukat és a kiságyban elaludtak. Az éjszaka is egyszer ébredtak fel csupán...Anna visszaaludt, csak Rebét kellett elringatnom...és nem is hadakozott. Milyen öröm, hogy Isten az ilyen helyzeteknek is Ura és hozhatjuk hozzá, könyörüljön gyermekeinken és segítsen nekik alkalmazkodni az új helyzethez. Ha olvassátok soraim, Testvérek, kérlek imádkozzatok kitartásért számunkra.

UTAZÁS IKREKKEL

Az első hónapokban könnyebb volt, mivel a mozgó autóban gyorsan elaludtak. Azonban akkor is voltak olyan esetek, hogy ki-ki kellett vennem őket és ölben tartanom. Mostanában azonban szoktatjuk a kisülésben való maradáshoz, ami hát nem könnyű, különösen az örökmozgó Anna lányunknál. Általában indulás után jó pár kilómétert haladunk...addig le tudom foglalni őket. Középen ülve hol Rebekát, hol Annát szórakoztatom. Rebeka gyorsabban elfoglalja magát egy-egy játékkal. Képeskönyveket, régen nem látot játékokat, zizit, müzlit, kekszet szoktam felpakolni az útra. (anyukák, valami egyéb ötletetek van?) Amikor már nem bírják, megállunk, szaladnak egy kört, aztán folytatjuk utunkat. Nyáron általában este utazunk (ami hát éjszakába nyúlik) a meleg miatt. Az autóban nincs légkondi, így a beszoruló meleg még nyűgösebbé teszi őket. Ez az utazási időpont ugyanakkor arra is jó, hogy az utazás nagy részét végigalusszák a gyerekek. Az altatás viszont egy külön cécó. Csaba egy csendesebb helyen megáll...és ringatja Annát, amíg én az autóban altatom Rebekát. Rebeka csak szopizva alszik el. Elalvás után betesszük a kis ülőkékbe. Ezután ha valamelyik gyermek felsír, rögtön szoptatom, nehogy a testvérét is felébressze. Mivel nem veszem ki az ülőkéből, ez elég furcsa, deréktekergetős pozíciót igényel. Legutóbbi utazásnál Rebeka felsírt. Észrevettem, hogy teljesen átázott a ruhája. A másodosztályú pelusok kb. 10 százaléka eléggé nem nedvszívó. Így Anna is megébredt...ő is teljesen át volt ázva. Sorra tisztába tettem őket. Elég zajosak voltak. Rebekát szoptatva visszaaltattam. Addig Anna Csabánál volt. Aztán Anna szopizása következett...elaludt. Kb. fél óra múlva hazaértünk. Olyan mélyen aludtak, hogy inkább azt választottuk, hogy mi maradunk velük az autóban, minthogy felébresszük őket és kezdődjön újra az altatási cécó. Három harminckor ébredt meg Anna...így bevittük mindkét leányzót, majd négy fele mi is mélyen aludtunk már.

Látogatás nagyiéknál-képekben