Legyőzve az akadályokat...

Hatodik nap

Hát haladunk...A Babywise szerzői azt mondják, hogy a korrekcióhoz maximum két hét szükséges.

Estefele már nőtt a gombóc a torkomban, hogy közeledik az az óra, amikor a lányokat le kell fektetni...minden velejárójával. Imádkoztam...és érdekes dolog történt. Annát amint letettem a kiságyba, heves ellenállás nélkül egy keveset nyöszörgött-de ha optimista vagyok nevezhetem mondikálásnak is:). Megsimogattam a hátát, és már aludt is. Éjszaka három órakor ébredt fel, majd reggel hét órakor. Rebekát az apukája fektette le-kis sírás kíséretében. Aztán bementem, felvettem, megnyugtattam és miután visszafektettem, csend volt. Néhány perc múlva felállt és játszani kezdett velem. Nem tudtam hogyan reagáljak hirtelen, hisz alvás ideje van és ezt neki is tudnia kell...de mégis úgy gondoltam, hogy viselkedését (hogy jól elvan a kiságyban és nem üvölt) mégis értékelnem kell. Hát játszottunk egy keveset, majd "táj-tájt" intve kimentem a szobából. Bájos mosollyal intett ő is tájt, miközben mondta is "táj". Ezt nem mindig teszi. Férjemmel csak ámultunk-bámultunk. Kb. öt percnyi vidám mondikálás hallatszott a szobából...sajnos ezután sírás is. Kis idő múlva bementem, próbáltam megnyugtatni. Talán a fogzás miatt nem volt nyugodt, nem tudott pihenni. Fogínykrémmel megmasszíroztam a fogínyét...aztán elaludt. Éjszaka egy órakor ébredt, három óráig nyugtalan volt, ekkor aludt vissza és ő is hét órakor ébredt fel. Mindenért Istené a dicsőség, SDG! És köszönöm a bátorításokat Petra, Zsuzsa!

Ötödik éjszaka

A lányokat este nyolc órakor etettem meg, aztán kilenc óra tizenöt perckor fogtunk hozzá a lefektetéshez. Amint már írtam, ez jól sikerült. Éjszaka 00.15 órakor ébredt fel Rebeka, majd 00.30 órakor Anna. Egyszerre szoptattam őket. Ezt követően ismét Rebeka ébredt fel 5.07 órakor és Anna 5.30 órakor. Négy órát folyamatosan aludhattunk(volna), ugyanis ezúttal az én éhesen korgó hasam ébresztett fel...annyira izgalomba voltam a lányok miatt, hogy elfelejtettem vacsorázni. Legelső este még zuhanyozni sem mertem, nehogy felébresszem a gyerekszobába átköltöztetett Rebekát:)

Ötödik nap

Az eltervezett program nagyjából sikerült, kivéve, hogy délelőtt 11 órakor mégis megszoptattam a lányokat. Azon kell dolgoznom, hogy ne engedjek nekik, amikor másznak felém és igyekeznek ledönteni, hogy szopni tudjanak. Ebéd után két órát aludtak kint a szabadban. A férjem volt velük, kért, hogy addig pihenjek le...pedig hát ő is fáradt volt. Igazán jó férjjel áldott meg az Úr...
Isten nagyon kegyelmes hozzánk. Látok előrehaladást a lányok alvásánál is. Jóllehet még mindig szívszaggatóan sírtak(vagy inkább hisztiztek) ma este, mégsem tartott olyan soká. Rebeka külön szobában van, Anna velünk. Kb 15-20 percet tartott a sírás, amit megszakítottak rövidebb felvevések és megnyugtatások. A lányokat egy kevés ideig magamhoz szorítva tartottam, csendben puszilgattam, majd letettem a kiságyba. Már nem volt annyira heves a sírás és miközben dúdolgattam nekik és simogattam a hátukat, elaludtak. Én ezt nagy előrehaladásnak látom és áldom Istent az Ő segítségéért.

Napi program

Ébredéskor, reggel hat óra körül, megszoptatom őket. Ezután jön a reggeli (szopással bevégezve), kilenc órakor. Tizenegy fele alvás. Az ebéd 13 órakor van, ez is szoptatással a végén. 14-16 óra közt kinnt vagyunk a szabadban. Renszerint nagyot alszanalk a babakocsiban. 17 órakor ismét etetés, szoptatással a végén. Este 20 órakor még meg szoktam etetni és szoptatni. Ezt követi a fürösztés kétnaonta. Kb. így terveztem be a napjaikat. Hála az Úrnak eléggé alkalmazkodnak a lányok. Igaz, ha leülök, már ott teremnek és kérik a szopit. A legfájdalmasabb mégis, amikor a kiságyban kell hagynom őket, miközben keservesen sírnak.

Negyedik éjszaka

Sajnos az a nehéz, hogy most három területen kell korrigálnunk. Először is napközben igyekszem meghatározott időpontok szerint etetni és nem igény szerint. Aztán napközben igyekszem nem szoptatás közben altatni. A harmadik terület, hogy kiságyaikban aludjanak el önállóan.

A tegnap elaludtak az ágyban egy sírásözön után...közben járkáltam egyik szobából a másikba ötpercenként. Aztán letettem a kiságyba és hozzájuk bújtam, símogattam...elaludtak. Ezt is sikerként könyvelem el és áldom Istent az előrehaladásért.
Este fürdetés után szoptak...s persze aludni akartak, de nem engedtem. Kb. háromnegyed órán át próbálták érvényre juttatni akaratukat. Aztán hála Istennek sikerült elaludniuk. Kilenc óra körül volt. Rebaka ébredt fel háromnegyed tizenegykor. Ismét fergeteges sírás, de gyorsan visszaaludt. Anna kiszökte ezt az időpontot. Éjszaka fél egykor ébredt, és néhány percre rá Rebeka is. Együtt szoptattam. Miután visszaaludtak Anna felébredt négy óra körül. Rebaka kb. fél órával később.

Helytelen altatás

Szombaton elkezdtük a lányokat szoktatni arra, hogy az éjszakát végigaludják. Megkaptuk a Babywise fénymásolt változatát és látjuk, hogy ezen a területen tévedtünk. A keresztyén szerzők azonban arra bátorítanak, hogy még egyáltalán nem késő a korrekció. Köszi, Petra a segítséged! Nagyon hálás vagyok, hogy időt szántál és leírtad tapasztalataid, gyakorlati megoldásaitok. Sokat segítettek.
Nos, hol is tévedtünk?
Elsősorban igény szerint szoptattam...ha kellett 12-szer egy nap. Most olvastam, hogy az éjszakai felébredések épp az igény szerinti szoptatás következményei. Másodsorban, hogy szoptatás közben aludtak el a lányok. Ezután csendben letettük az ágyba.
Vártam, hogy spontán kialakul az éjszaka végigalvása...de egyre rosszabb lett. Már oda jutottunk, hogy a két lány éjszakánként egyidőben szopott...és hát nem is annyira a tejre volt szükségük, hanem rám, a közelségemre.
Terveztük a változtatást, de hát nem volt szívem a lányokat síratni...ugy-e, ugy-e, milyen könnyen lehet majomszeretettel, helytelenül szeretni gyerekeinket. Pedig hát én meg voltam győződve, hogy én aztán soha ilyet nem tennék...:)
Szombaton amolyan kényszernekivágást kellet végrehajtanunk. Rebeka nem akart ellaludni. Aztán átvittük az ágyát a szobánkból a gyerekszobába és nem szoptattam, hanem ötpercenként dajkáltuk...én is sírtam a gyerekkel. Éjszaka egy órakor egszoptattam és a következő szopás reggel hatkor volt. Máskor, amint írtam majdnem egész éjszaka fel-felsírt, szoptattam, Csaba hordozta oda-vissza őt. Rebeka elalvása után visszaosontunk a szobánkba, ahol békésen aludta Anna. Ő szopásidőben ébredt, nem kelt fel a 23 órás szopásra. Viszont nagyon nehezen aludt vissza.
Az Úr napján éjszaka kb. hasonló volt az előbbihez.
Hétfő éjszaka nem akartak elaludni a lányok. Már 23 óra volt és még ébren voltak. Így, amikor elálmosodtak, kezdőthetett a szokásos szopás nélküli bonyodalom...Egyik szobában én, a másikban férjem igyekeztünk helytállni a lányok mellett. Mindkettő elaludt...sajnos csak ringatással. Anna elég korán felébredt, egy órácskát aludt. Talán afoga is zavarja. Aztán elég nehezen Csabával felváltva elringattuk őt. Rebeka négy óra fele ébredt...Anna is. Egyszerre megetettem őket. Ezután már csak hét óra körül ébredtek fel.
Ma, kedden délelőtt elaludtak a lányok a kiságyaikban. Persze mindezt megelőzte a szokásos sírás, üvöltés, már majdnem feladtam. Nehezebb a rossz szokásokon változtatni. S persze nekem is nehéz, hogy ne vádoljam magam ezen a téren való helytelen eljárásért.
Igyekeztem folyamatosan szem előtt tartani a hosszú távú célokat. A gyermeknek valóban szüksége van a pihenésre, idegrendszre különben kimerül. Ugyanakkor fontos, hogy ne a testközelség adja számukra a biztonságot, hanem a kapcsolat. Ezért is lényeges, hogy megtanuljanak kiságyaikban elaludni.
Remélem Isten könyörül, hogy kitartsunk és sikerül korrigálni a helytelen beidegződést.

Később leírom Petra azt is, hogy hogyan etetem a lányokat ...most ezt fontosabbnak láttam, hogy megosszam elsősorban veled, hisz ez az aktuális problémánk.