A nálunk mindig aktuális téma: az altatás-alvás

Rég nem írtam merről a témáról...hallgatásomnak nem az volt az oka, hogy minden rendben működik ezen a téren. Nos, a lányokat 2x tanítottuk meg önállóan aludni. Egyszer egy elég súlyos hörghurut miatt nem engedtem magukra sírdogálni a lányaimat. Nagyon betegek voltak és éjszaka is többször felébredtek. Visszaszoktak ahhoz, hogy mellettük vagyunk. Másodszor meg a fogzás zavart be. A fogzás történet úgy kezdődött, hogy Anna elaludt, Rebeka meg rágta a kezét és sírt. Teltek a percek, negyedórák. Féltem, hogy felébreszti Annát...meg hát sajnáltam is. Felvettem és megszoptattam. A fogzás elkezdődésekor gyakran óránként ébredtek a lányok éjszaka. Így bementünk hozzájuk, hol én, hol Csaba...s már mi is annyira fáradtak voltunk, hogy bent maradtunk olykor. Egyszerűen elnyomott az álom. Amikor nem volt fogzás probléma, nyugodtan aludtak. A fogzással járó problémák nálunk nem csak három napig tartottak, ahogy az Ezzo könyv írja. Sokkal nehezebb volt...főleg Annánál.

Nos, napközben vagy babakocsiban, vagy hintában, vagy szopizva aludtak a lányok. Ha Csaba besegített, Annát elringatta.

Most ismét mérföldkőnél vagyunk. Sokat imádkozom azért, hogy Isten könyörüljön és megtanuljanak a lányok végre aludni. Néhány napja hozzá is kezdtünk már. Áldott legyen az Úr, hogy ebben a problémában sem hagy magunkra. Tapasztalom, hogy velünk van és a lányokat "hajlékonyakká" formálta. Azért még van tennivaló...

Betegek voltunk, vagyunk

A betegségekről

Nem kerülhetjük el, bármennyire szeretnénk...vírusok és baktériumok léteznek, balesetek vannak, s ezen kívül ilyen-olyan nyavalya. Én gyermekkoromban nagyon sokat betegeskedtem. A mandulagyulladás volt gyakori nálam. Egyik alig múlt el, máris beköszöntött a másik. Talán ezért is féltem-egyesek szerint-jobban a lányokat. P. Judittal, a marosvásárhelyi SMURD-nál dolgozó keresztyén orvossal beszéltem erről. Bátran hívom fel, amikor betegek vagyunk...és mindig segítőkészen mellettünk áll. Azt tanácsolta, hogy a kisgyermekeket valóban kell óvni a fertőző betegségektől, mivel immunrendszerük még nem elég erős. "A gyermek nem kis felnőtt"-mondta. S ami mindig fülembe cseng " gyermekeid a szemed fényei. Óvnod kell őket, hisz most ők az elsők számodra". Megfogadva bölcs tanácsát, Isten nagy kegyelméből nem betegeskedtünk gyakran az elmúlt évben. Keresztyénként meg vagyok győződve, hogy Isten az, Aki elsősorban védi, óvja őket, Aki vigyáz rájuk. Naponta ajánlom Kezeibe szeretteim és kérem Őt, óvja, védje őket. Ám mi is felelősek vagyunk. A Példabeszédek könyvének alábbi szavai hiszem a fertőző betegségektől való óvakodásra is érvényesek:

"Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát,

az esztelenek neki mennek, kárát vallják." -Példabeszédek 27:11-

Hálás vagyok az Úrnak oltalmáért az elmúlt évben. Most látjuk, milyen, amikor mi sem vagyunk jól, a gyermekek is nyűgösek, sírnak, lógnak rajtam-nem tudjuk végezni feladatainkat. Áldott legyen az Úr úgy az egészséges, mint a gyengélkedősebb napokért.

Végre itt a tél,

amit annyira vártam, mint egykor gyerekkoromban...persze, hogy a lányaimért kívántam elsősorban a nagy fehér hótakarót. Ki is használjuk alaposan, hála legyen Istennek mindezért. Rebekáról kiderült, hogy kis szobacica...fázós kislány, bentről élvezi inkább a hópelyheket.

Hála Istennek többnyire jól elvannak együtt a lányok...ritkán civakodnak

Istentől kapott Nagy ajándékaim, különböző csomagolásban

Apu, akit nagyon szeretünk. A legjobb, amikor este összekerülünk, hogy jókat lovagolhatunk apu hátán, hasán, dögönyözhetjük őt, átmászhatunk rajta és hát apu sem rest hogy a revansra. Büntetésként puszilva jól össze-vissza csikiz bennünket.

Istentől kapott kincseim

Egyre jobban örülök a feladatnak, amivel Isten megbízott. Áldott legyen az Ő neve, az Ő ajándékaiért. Növögetnek a lányok. Édesek, aranyosak...mindezért Istent illeti dicséret. Látni a munkát, amit Isten beléjük fektetett, látni fejlődésüket úgy testben, mint értelemben. Bárcsak az Úréi lehetnének mielőbb. Ha megkérdezzük, hogy hol van Isten, aranyosan mutatnak mindkét kezükkel körkörösen, mondva, hogy min, azaz: mindenütt. Arra a kérdésre, hogy Isten milyen, buzgón válaszolják, hogy nagy és jó. Már számolnak ötig, különösen Anna szeret megszámlálni dolgokat. (Pl. ha képeskönyvükben több azonos állat látható, Anna azonnal hozzálát:edd, tettő, néd, edd...Korrekcióval azonban sikerül. A hármas szám a kedvence. Valahogy így számol, ha segítünk neki: edd, tettő, hájom, hájom, hájom, hájom(gyorsan ismételgeti egymás után), néd, öt.

Rebeka még mindig nagyon anyás. Gyakran napközben "eszébe jutok", anyut kiáltva hozzám szalad és hozzám bújik. Anna inkább elvan egyedül. Azt hiszem Anna bátrabb is. Rebeka kissé érzékenyebb, félénkebb.

Mindkettő kedvenc játéka is a képeskönyv nézegetés. A könyvespolc előtt állva kiabálják elég gyakran: tota, tota, azaz CSODAország. Ez a kedvenc könyvük, no meg a Füzesi Zsuzsa féle Mondókáskönyv. Emellett mindketten szeretnek építeni. Tegnapelőtt elkezdtek babázni...aztán melléjük ültem, előszedtem a babaruhákat és mindhárman belemerültünk a babaöltöztetésbe.

Élvezik a www.egyszervolt.hu animációit (persze megválogatom), és a babajátékok közül a cirkuszt. Itt felügyelet mellett megengedem nekik, hogy nyomkodják a billentyűzetet, ugyanis így jelennek meg újabb állatok, hangok.

Nagyon élveznek hintázni...a lefödött, beüvegezett előszobában fel van szerelve az Éva nénitől kapott két fahinta...naponta többször is szárnyalnak rajta. Köszönjük Éva néni:) Különösen szeles, esős időben tettek jó szolgálatot a hinták, ugyanis a szabad levegőn lehettünk és tölthettük kellemesen az időt anélkül, hogy megáztunk volna. ezért Apunak és tatának is jár va köszönet. Mindenek fölött pedig Istennek, amiért kegyelméből ilyen gazdag áldásban részesít bennünket. Soli Deo Gloria MINDENÉRT!