Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2013. augusztus 30., péntek

Voineasa fele


Reggel indultunk, de már elég meleg volt az idő. Gyakran megálltunk a gyerekek türelmetlensége miatt is, ám a táj megcsodálása végett is. Mindig lenyűgöz a természet szépsége, Isten fele irányítja gondolataimat, hogy dicsérjem Őt mindazért, amit alkotott. Gyakran nézek gyermekimre is ezzel az Isten iránti csodálattal.  



A Páring tetején még havazódhattunk volna





Végre megérkeztünk uticélunkhoz, a Vidra tóhoz. A látvány első látásra lelombozott. Erős halszag, szemetes part. A gyerekek mit sem törődtek mindezzel. Bámulták a motorcsónakot...és érkezésünk után néhány percre azt is megláthatták, hogyan működik az. Izsák azóta is gyakran emlegeti ezt az élményét. 


"Ebédszünet"...A gát meglátogatása után (sajnos nem készíthettünk képeket, pedig csodás volt a látvány onnan) egy ebédlőhelyet kerestünk. A tó mellett sehol nem lehetett megállni. Kissé továbbutaztunk, azt remélve, hogy találink egy patakmenti tisztást valahol...Ám a táj egyre elvadultabb lett, sűrű erdő közt vezetett, így visszafordultunk. Csaba ismét véletlenszerűen állt meg ezen a helyen. Itt ebédeltünk, miután megcsodáltuk a rengeteg apró fekete békát, amelyek a tó partjának ezen a részén valósággal hemzsegtek. Nemrég tanultunk sokadszorra a gyerekekkel az egyiptomi csapásokról. Most elképzelhettük közösen, milyen lehetett a békák nyüzsgése egész Egyiptom földjén.





Ebéd után besétáltunk a tópartra. Egyetlen hely volt, amelyen megközelíthettük a tavat. Három méternyi helyünk volt a parton, aholy szintén nyüzsögtek a békák. Aranyos icur-picur szökkelésekkel adták át a tó ezen részét nekünk. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése