Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2013. augusztus 7., szerda

Séta a Gyárfás kertbe




A Petőfi és Bem szobránál, A Petőfi körtefájánál és a Petőfi emlékháznál, az Anyám tyúkjánál azért sokkal izgalmasabb volt a fára mászás. Épp akkor olvastam nekik a vak és süket-néma Helen Keller életét, akit tanítója, Anna Sullivan, teljesen ép gyermekként kezelt, s így minden gyereknek való dologban részt vett, többek között a fára mászásban is. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése