Otthonoktatásra hangolva

Különösen hálás vagyok az Úrnak az otthonoktatás lehetőségéért. Elsősorban azért, mert tudom, Istennek kedves ez. Másodsorban azért, mert tudom a gyerekeinknek ez a legjobb oktatási forma: velünk lehetnek, mi, a szülők formálhatjuk, alakítgathatjuk, "hajlítgathatjuk" kis csemetéinket Isten tetszésére kiválasztva a legmegfelelőbb tananyanyagot, és egyéb eszközöket. Napjainkat Isten igéjével kezdhetjük, természetesen azt is a gyerekek életkori sajátosságainak figelembevételével: szemléltetőket használva és az ők szintjükön dolgozva fel a Bibliai történeteket, aktívan bevonva őket is, hogy ne csak passzív hallgatók legyenek.

Az ősz elején bekerült nappalinkba egy kétszemélyes íróasztal...és ebben a hónapban előkotorásztuk és megtisztogattam az innen-onnan kapott, nagyméretű angol nyelvet meg környezetismeretet célzó szemléltetőket is. Ezek is felkerültek a falra. Tegnap az ABC nagy- és kis-, valamint nyomtatott- és írott alakjait tartalmazó, esztétikus képeket ábrázoló szemléltetőket is felkopácsolta férjem a nappali falának legfelső részére. Jó volt ma reggel lemenni a nappaliba...olyan homeschooling-os hangulat lebegett. Nagyon hálás vagyok! Napi imám, hogy tegye lehetővé Isten a továbbiakban is az otthonoktatást.

Betegeskedtünk

 Két hete kezdődött Izsáknál. Először azt hittem a fogzás miatt van hasmenése és hőemelkedése, ám amikor ezt magasabb láz és hányás is követte no meg láttam kisfiam holtsápadt arcát, nagyon megijedtem. Nem kellene...De mi van akkor, ha...és itt következik a lehetséges következmények sokasága. Tudom, hogy Istenre kell bíznom a gyerekeket, tudom, hogy Ő gondot tud visielni rájuk, tudom, hogy bármit megenged Isten életemben, életünkben vagy életükben, az a legtökéletesebb, legjobb. Ám meg kell harcolnom ezt is minden egyes alkalommal, mert a "józan eszem" egyebet ordít.
Aztán folytatódott velem. A lányok nem betegedtek le. Ám a Vulkánba való hazaérkezésünkkor Izsák újra lebetegedett, majd újra én...rég nem voltam ennyire rosszul, de a délutánt ágyban kellett töltenem. Amint leámbolyogtam estefele a lépcsőn Izsákkal a karomban, a lányok szinte egyszerre rázendítettek, hogy fáj a hasijuk, amit néhány perc múlva hányás követett...mozgalmas éjszaka volt. Isten kegyelméből másnap már elég erős voltam ahhoz, hogy én vigyem a család zászlóját (ahogy a párom szokott fogalmazni ilyen esetekben). Boldogan ápoltam a lányokat és az ágynak eső férjemet is. Milyen más egy-egy betegség után a világ! S bár a bűn következménye a betegség, nagy haszna van életünkre nézve: segít abban, hogy hálásabbak legyünk a betegségmentes napokon "pusztán" azért, mert nem vagyunk betegek és végezni tudjuk mindennapi feladatainkat, segít a gyerekeknek való bizonyságtételben és a család összekovácsolódásában is.

Egy évet töltött Izsák

e hónap 21-én. 

Gyorsan elröpült az elmúlt esztendő és immár egy éves vagyok. Jó kedvű kis fickó vagyok. Nem szeretek sokáig egy helyben ücsörögni, inkább mászkálok, aktívan tevékenykedem...hogy miket, azt hamarosan megtudjátok.

Magassságom: 85 cm. Felsőtestem kemény. Széles vállakkal ajándékozott meg Isten. 86-os méretű blúzikat hordok, de nadrágból a 8o-as a megfelelő.

Testsúlyom 9 kg 7oo g. Többnyire szopizok, mivel a fogzás nagyon megkínoz. Ilyenkor nincs étvágyam, de anyu tejcsije mindig jöhet. NAGYON szeretem és hálás vagyok, hogy ilyen bőségesen rendeli ki nap mint nap Teremtőm ezt a fincsi, egészséges eledelt. Bárcsak anya terve megvalősúlhatna...így még egy éven át kaphatnám ezt az igazán nekem való eledelt.

Hatalmas barna szemeimmel kíváncsian fürkészem a körülöttem levő viágot. A jobb szemem melletti folt úgy néz ki megmarad...Már születésemkor is gyanús volt, hogy nem múlik el soha. Nos, érdekes: anya nem aggódik emiatt. Enélkül nem lennék Izsák-szokta mondani.

Nem igazán élvezem a számomra készült játékokat. Ami igazán felcsigáz, az a tesókkal való hancúrozás. Aztán szeretem a kábeleket...nemhiába...nagytatám villanyszerelő. Élvezem beledobigálni játékaimat a WC-be, fürdőkádba, de az is megtörtént, hogy belepancsoltam a WC-be, amíg anya észrevette volna. Olyan jó, hogy legalább az emeleti fürdőszoba ajtó elromlott és nem csukódik. Így gyakran becsempészhetem magam és élvezhetem azt a sok izgalmas tárgyat ott. No, ami még igazán csúcsjáték, az a kályha ajtaja. Nyikorogva-csikorogva nyílik, csukódik. De el sem képzelitek, hogy milyen klassz dolog a kályhaajtóról lemaszatolni kezemmel a kormot, vagy kihúzni a hamvat! Ez aztán az igazi móka! A lépcsőn való mászkálás is nagyon izgalmas. A tesókkal együtt mászkálni fel és le az igazi! A tesók mindig ott eszik meg az inyenc falataikat...azaz az édességet: sütit, csokit. Én is csatlakozom hozzájuk, mert bár szüleim mértékkel adják az édességet és nekem még nem is szabadna ennem, mégis kikunyerálok egy-egy harapással, amit aztán jóízűen majszolgatok. Szóval, én is édesszájú vagyok. Legkedvesebb ételem amint már említettem, az anyatej. Nagyon szeretem még a paradicsomot...s hát Rebeka testvéremhez csatlakozom a húsevésben. Mi ketten nagyon odavagyunk a husiért. Anya igyekszik egészséges csirke, vagy halhusit készíteni, az előbbitt leggyakrabban párolva.

Képzeljétek! Szülinapom után egy héttel jártam! Igazán, két lábon, mint a nagyok! Mostanra már nincs határ...szaladok is ha kell. Remélem Isten megőrzi egészségem, és megáldja értelmi-testi fejlődésem az elkövetkező évben, években is.

A szülinapi süti is fincsi volt:)

Krétával az aszfaltra

A feladatok is sokkal érdekesebbek, ha nem mindig lapot nyomok a gyerekek kezébe. Színes krétákkal az aszfalton oldottunk számtalan feladatot, amelyet a lányok nagyon szerettek. Nem csupán 1o-2o perc telt el így , hanem órák...csak hely kellett, elég kréta meg kifogyhatatlan ötlettár.

A lányoknak annyi megadott tárgyat (labdát, esőcseppet, csilagot, stb) kellett rajzolniuk, ahányas számjegyet láttak az aszfalton.

Anna beleélte magát...az A betűk kifogyhatatlan méretét, színét rajzolta meg.

Különböző formákat rajzoltam, majd meghatároztam, hogy egy-egy geometriai alakzatot milyen színre színezzenek ki. Ez elég "krétaevő" tevékenység, de megéri.

Megint egy évvel öregebb lettem,

s bölcsebb is...talán...

Szülinapomból egy órácska a Malom patak partján...csend, patakcsobogás, békesség a szívemben. Örültem Isten áldásainak, amelyekkel megáldott az elmúlt évben is...érdemtelenül.

 Köszönöm Jézus Krisztusom, hogy minden áldást Általad kaphattam Atyámtól.

Látogatás Eszti dédimamánál

A nyáron kezdtek el önállóan rajzolgatni a lányok