Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. szeptember 29., szombat

Egy évet töltött Izsák

e hónap 21-én. 
Gyorsan elröpült az elmúlt esztendő és immár egy éves vagyok. Jó kedvű kis fickó vagyok. Nem szeretek sokáig egy helyben ücsörögni, inkább mászkálok, aktívan tevékenykedem...hogy miket, azt hamarosan megtudjátok.
Magassságom: 85 cm. Felsőtestem kemény. Széles vállakkal ajándékozott meg Isten. 86-os méretű blúzikat hordok, de nadrágból a 8o-as a megfelelő.
Testsúlyom 9 kg 7oo g. Többnyire szopizok, mivel a fogzás nagyon megkínoz. Ilyenkor nincs étvágyam, de anyu tejcsije mindig jöhet. NAGYON szeretem és hálás vagyok, hogy ilyen bőségesen rendeli ki nap mint nap Teremtőm ezt a fincsi, egészséges eledelt. Bárcsak anya terve megvalősúlhatna...így még egy éven át kaphatnám ezt az igazán nekem való eledelt.
Hatalmas barna szemeimmel kíváncsian fürkészem a körülöttem levő viágot. A jobb szemem melletti folt úgy néz ki megmarad...Már születésemkor is gyanús volt, hogy nem múlik el soha. Nos, érdekes: anya nem aggódik emiatt. Enélkül nem lennék Izsák-szokta mondani.
Nem igazán élvezem a számomra készült játékokat. Ami igazán felcsigáz, az a tesókkal való hancúrozás. Aztán szeretem a kábeleket...nemhiába...nagytatám villanyszerelő. Élvezem beledobigálni játékaimat a WC-be, fürdőkádba, de az is megtörtént, hogy belepancsoltam a WC-be, amíg anya észrevette volna. Olyan jó, hogy legalább az emeleti fürdőszoba ajtó elromlott és nem csukódik. Így gyakran becsempészhetem magam és élvezhetem azt a sok izgalmas tárgyat ott. No, ami még igazán csúcsjáték, az a kályha ajtaja. Nyikorogva-csikorogva nyílik, csukódik. De el sem képzelitek, hogy milyen klassz dolog a kályhaajtóról lemaszatolni kezemmel a kormot, vagy kihúzni a hamvat! Ez aztán az igazi móka! A lépcsőn való mászkálás is nagyon izgalmas. A tesókkal együtt mászkálni fel és le az igazi! A tesók mindig ott eszik meg az inyenc falataikat...azaz az édességet: sütit, csokit. Én is csatlakozom hozzájuk, mert bár szüleim mértékkel adják az édességet és nekem még nem is szabadna ennem, mégis kikunyerálok egy-egy harapással, amit aztán jóízűen majszolgatok. Szóval, én is édesszájú vagyok. Legkedvesebb ételem amint már említettem, az anyatej. Nagyon szeretem még a paradicsomot...s hát Rebeka testvéremhez csatlakozom a húsevésben. Mi ketten nagyon odavagyunk a husiért. Anya igyekszik egészséges csirke, vagy halhusit készíteni, az előbbitt leggyakrabban párolva.
Képzeljétek! Szülinapom után egy héttel jártam! Igazán, két lábon, mint a nagyok! Mostanra már nincs határ...szaladok is ha kell. Remélem Isten megőrzi egészségem, és megáldja értelmi-testi fejlődésem az elkövetkező évben, években is.


A szülinapi süti is fincsi volt:)





2012. szeptember 21., péntek

Krétával az aszfaltra

A feladatok is sokkal érdekesebbek, ha nem mindig lapot nyomok a gyerekek kezébe. Színes krétákkal az aszfalton oldottunk számtalan feladatot, amelyet a lányok nagyon szerettek. Nem csupán 1o-2o perc telt el így , hanem órák...csak hely kellett, elég kréta meg kifogyhatatlan ötlettár.



A lányoknak annyi megadott tárgyat (labdát, esőcseppet, csilagot, stb) kellett rajzolniuk, ahányas számjegyet láttak az aszfalton.



Anna beleélte magát...az A betűk kifogyhatatlan méretét, színét rajzolta meg.


Különböző formákat rajzoltam, majd meghatároztam, hogy egy-egy geometriai alakzatot milyen színre színezzenek ki. Ez elég "krétaevő" tevékenység, de megéri.

2012. szeptember 15., szombat

Megint egy évvel öregebb lettem,

s bölcsebb is...talán...

Szülinapomból egy órácska a Malom patak partján...csend, patakcsobogás, békesség a szívemben. Örültem Isten áldásainak, amelyekkel megáldott az elmúlt évben is...érdemtelenül.

 Köszönöm Jézus Krisztusom, hogy minden áldást Általad kaphattam Atyámtól.







Látogatás Eszti dédimamánál


A nyáron kezdtek el önállóan rajzolgatni a lányok



Childhoooooood







Sétáltunk




 Rebeka igazán beleélte magát...még a polgármesteri hivatal fogadószobájában is a bannervivők közt maradt. Anna lányom nem akart zászlótartó lenni.

Izák is boldogan vett részt a programban...majdnem annyira boldogan, mint amennyire boldogan szopizik még most, egy éves korában is.