Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. március 30., kedd

2010. március 26., péntek


Lufik kozt


A lanyok egyik kedvenc szorakozasa volt a felfujt lufikkal megtoltott paplanlepedon hintazni.

Gyerekhinta

Apukam tovabb fejlesztette az irodai szekek felhasznalasat. A gorgoket a szankora szerelte. Nem nehez kitalalni, hogy mibol van a gyermekhinta...
Apa! En felnezek rad!

Nemsokara egy evesek a lanyok

Istennek legyen hala, a lanyok szepen novekednek, fejlodnek. Mar tajt intenek apanak, mikor megy el itthonrol, tudjak hol apa es anya orra, szaja, fule es imara kulcsoljak kezeiket mikor imadkozunk. Meg nem igazan beszelnek, de ez altalaban az ikreknel nem csoda. Rebeka eloszeretettel mondja a te szocskat, amikor valamit meg akar kaparintani. Nyilvan a tessek szobol roviditette. Mindketten mondjak, hogy papa, amikor meglatjak apat. Annanak mar tiz honapos kora ota vannak probalkozasai az egyedul allasra valamint jarasra. Eleg sikeres, am az utobbi idoben felhagyott a buzgo probalgatasokkal. Rebeka meg nem kivan egyedul jarni. Kedvenc szorakozasuk az ablakba kikuporodni es nezni a szomszed haz gerlecsaladjanak tevekenysegeit, meg egyeb latnivalokat. Estenkent, amikor apa is bekerul, nagy hancurparti van. Mindketten az apukajukon csungnek. Meg mindig nagy eloszeretettel szopnak es hat nem banom en sem. Az ejszakakat ismet nem alusszak at, nyilvan a fogzas zavarja oket. Naponta ketszer ket orat vannak a friss levegon, hatalmasakat alszanak.
Hozzakezdtem Tedd Tripp A gyermekszi pasztorolasa c. konyvenek olvasasahoz. Meg buzgobban imadkozom gyermekeink lelkeert. Egyre inkabb latom, hogy milyen nagy szuksegem van Isten kegyelmere a gyermeknevelesben is...es egyre inkabb bizom magam erre a vegtelen kegyelemre. Valoban, semmit nem cselekedhetek Krisztusom nelkul.

2010. február 19., péntek

Hazajöttek a lányaink...

...azaz végre újra a régiek. Habár még köhögnek és folyik az orruk, visszatért hozzánk a jókedv. Áldott legyen érte az Úr...és áldott legyen minden egyéb ajándékért, amelyet kegyelméből kirendel nap mint nap számunkra.
Annánk az elmúlt hét óta próbálkozik megtartani az egyensúlyát és egyedül járni. Kedden három lépést tett egyedül kiságyában. Esténkénti szórakozásunk, hogy egyik leányzó kezeit apa, a másikét én fogom és rohangálunk utánuk, amerre visznek.
Még élvezik amikor a járókában ellökjük magunktól...majd visszarohannak és várják az újabb ellökést.
Néhány napja leraktuk a földre a nappaliban és a konyhában is...nyitott kosárfiókokban tartom a zacsikat, a fedőket és a legfelsőben a törlőruhákat, asztalterítőket és a kenyeret. A két alsó fiókot elérik és buzgón rámolnak.
Rebekának jön a harmadik foga, Annának még egy sem jött ki...remélem nem valami fejlődési rendellenesség. Milyen orvostól lehet véleményt kérni?
Rebeka rendszeresen kimászik a járókából, nem lehet egyedül hagyni. Ma vettem észre, amikor lefektettem aludni és nem akart, hogy egy jó tincset kitépett a hajából. Azóta tépegeti a haját, többször rá kellett szólnunk, hogy ne tegye. Nem tudom miért teszi...
Nos, zajlik az élet nálunk