Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2015. március 10., kedd

A Paringre felvivő nyitott felvonó már több izgalommal járt. Azonban a gyermekek élvezték és nem féltek. Nekem már attól elszorult a szívem, ha arra gondoltam, hogy vissza is kell "repülnünk". 




A jobboldali szánkópályán tanultak meg önállóan szánkózni a lányok. Már Izsákot is rájuk bízhattuk.

A nagy esemény még egy igazi bernáthegyi kutya látványa és cirógatása volt. Láttak már bernáthegyi kutyát, ám a hegyen találkozni össze eggyel, az teljesen más.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése