Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2013. április 23., kedd

Anyaság



Ön most gyermekápolónő, óvónéni, szakácsnő, takarítónő, háziorvos, tanító néni (... )egy személyben. Ezek a szakmák ötvöződnek egy anya munkanapjában...Az anyaság éveiben állandóan tanulhat. Minél nagyobbak a gyerekek, annál gyakrabban kérdezi meg magától mi a mai napra szánt új feladat a gyermekneveléssel kapcsolatban. Meg kell tanulnia, hogy ne kételkedjen örökké önmagában és nevelési módszereiben, elég, ha újra meg újra felteszi a kérdést,mit is kellene megváltoztatnia. Nagyon fontos, hogy a napi problémákat a gyermekek szemszögéből is lássa.
A „csak otthon levés” egy új munkakör, amely ugyancsak naponta kihívások elé állít. A kihívásoknak persze játszva meg lehet felelni, ha játékosan közelítjük meg a napi eseményeket, esetleg másokkal is megosztjuk anyai tapasztalatainkat. Menjen bele spontán és rugalmas módon a kalandokba, de felejtse el időnként megjutalmazni magát... Lepje meg magát rendszeresen valami jó dologgal, például jelentkezzen be egy-egy masszázsra. A párkapcsolatban érdemes megszokni, hogy esténként megdicsérjük egymást. (…)
Minden újabb nap meglepetést hoz apának, anyának egyaránt- élvezzen minden új napot, mint egy újabb ajándékot.
Az összes testi-lelki fáradtság, a fájdalmak, az átvirrasztott éjszakák, melyeket gyermeke növekedése közben átél, egyúttal azt is jelentik: nem vagyok egyedül.

Forrás: I. Stadelmann: A bába válaszol (Katalizátor, 2007) 363, 370.o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése