A meggyógyult lepráshoz hasonlóan térek most én is vissza kegyelmes Istenemhez. Nehéz hét áll mögöttem, de kegyelmes kéz vezetett át ezen is. Elsősorban a MMR védőoltás kínozta meg kissé a lányokat. Rebeka négy napig volt lázas, s miután megszűnt, Anna lázasodott be és piros pöttyök jelentek meg arcán és a füle mögött. Mindezt még nehézzé tette a védőoltások beadásával kapcsolatos ellenérvek ismerete...és a védőoltások mellékhatásainak ismerete...Néha a tudatlanság nyugodtabb életet kínál. Folyamatosan ostromoltam Istent, éjszaka is imádkoztam alvó, lázas gyerekeim mellett. Újra meg újra meg kellett erősödnöm abban a biztos, de ilyen esetekben egyre halványodó tudatban, hogy Isten gondot visel a gyermekekről. Ő pontosan tudja a kimenekedést ebből a helyzetből is, hisz Ő maga tervezte el. Ő meghallgatja imáimat, sőt tömlőbe szedi könnyeimet is. Milyen jó, hogy mindig mehetünk Hozzá! És igen, kiönthetjük Előtte szíveinket, amint Ő maga íratta meg a 62. zsoltár 9. versében. Tudja, hogy nem vagyunk erősek, tudja, hogy hajlamosak vagyunk az aggodalomra, de mindezt elmondhatjuk Neki és kérhetjük szabadítását...és megtapasztalhatjuk azt. Nos hát...ismét Soli Deo Gloria. Egyedül Övé a dicsőség, Aki által élem napjaimat, Aki hordozza terheimet, Akinek elmondhatom gyengeségeimet...Aki szeretettel övez körül és Akinek szárnyai árnyékában nyugodhatok.