Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. május 5., szerda

Első szülinap




Az Úr ajándéka, hogy az elmúlt egy évben kegyelméből hordozta Rebekát és Annát, meghallgatta imáinkat és megőrizte őket. Áldott legyen az Ő neve.

Mivel mi elég sokat utazgattunk, anyukám sütött-főzött otthon. Egy tojás és tejmentes almás tortareceptet vittem, s mivel nagyon jól sikerült, ebből bátran ehettek a lányok.

Azonban megengedtük néhány percre, hogy a karamellkrémes tortácskát is megkóstólják. Anna fedezte fel elsőnek a tortaevés hogyanját. Rebeka nem mutatott túl nagy lelkesedést a torta iránt, ám amikor megérintette kis kezével, jó gyurmának bizonyult. Evés helyett gyorsan mozgatva kis kezét, alaposan sikerült a torta egy kis részét összeturmikszolni.




Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)