Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. május 16., vasárnap

Egy igéret, amelyre alapozhatunk

Sokat imádkozom gyermekeinkért. Elsősorban vágyam az, hogy ők is az Úr tanitványai legyenek...megtérjenek és szolgálják Teremtőjüket, Megváltójukat, Urukat, Istenüket. Örömmel töltött el ma, amikor olvashattam a 112. Zsoltárban Isten szavait:
"Boldog az ember, aki féli az Urat és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. HŐS LESZ ANNAK MAGVA A FÖLDÖN, A HIVEK NEMZEDÉKE MEGÁLDATIK." 112 Zsoltár 1-2 versek
Hős lesz...azaz győzedelmeskedni fog ő is Istennel a bűn felett.
Ugyanakkor feltételhez van kötve ez az igéret...az Urat félők valamint az Ő parancsolataiban gyönyörködők igérete ez.
Uram, áldalak ezért a igéretedért. Köszönöm, hogy alapozhatok erre. Emlékeztess mindenkor, hogy belekapaszkodhassak a viharok idején és bizzak abban, hogy Te gondot viselsz gyermekeink lelkéről is. Krisztusért. Ámen.
(a férjem bekapcsolt számitógépéről pötyögtem, sajnos nincs hosszú i...)
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)