Isten kegyelméből. Elég hosszas volt...legalábbis annak tűnt. Talán azért is, mert ez volt az első közös:) betegeskedésünk. Mikor nagyon szenveddtek a gyermekek, mindig eszembe jutott, hogy hát...ezt elkerülhettük volna. De igyekeztem Isten kezébe tenni és elfogadni Tőle...s örülni, hogy ápolhatom gyermekeink, hogy mellettük lehetek. Nem gondoltam, hogy ennyi odaadást igényel a beteg gyermek ápolása. Orrtörlés, gyakori tisztábatétel és gyakori bodycsere, a beteg gyermek szórakoztatása, dajkálása, a gyógyszer beadása minden rúgkapálás ellenére. Édesanyámat még inkább tisztelem (nagyon sokat betegeskedtem gyerekkoromban és anyukám nagyon odaadóan állt mellettem) és minden gondoskodó anyukát:)Isten kegyelme volt az is, hogy rendszeresen Csabával felváltva betegeskedtünk...amikor én voltam rosszul, ő volt fitt, és fordítva. Nekem a szombat volt a csúcspont. Nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a mandulám és a légutak, s közben belázasodtam. Mivel nem vagyok gyógyszerpárti, s tudom, hogy az antibiotikum a vírusok esetén hatástalan, hát csak paracetamolt vettem be. S közben nem hiányzott étrendünkből a grapefruit, vöröshagyma, gyógyteák, párlatok. Így a lázam is lejött és továbbra is szoptathattam. Nem látom a gyermekeken, hogy különösen lefogytak volna, jóllehet anyatejen kívül mást nem akartak enni.
Nos, hála legyen Istennek érte, gyógyulófélben vagyunk.
Istennek hála!
VálaszTörlésMár nagyon vártam ezt a bejegyzést :)
Petra