Fertőző hörghurutja van, csúnyán köhög és magas láza van. Eddig még nem volt beteg, ahhoz képest elég jól viseli. Hála az Úrnak. Kérdés volt bennem, hogy vajon nem kíméljük-e túlságosan, mert nem vittük gyakran tömegbe. Többnyire fennt voltam velük. Mostmár megvan a válaszom...jó, hogy óvtuk őket. Elsősorban mert még nem elég erős a szervezetük. Sajnos antibiotikumot is írtak...négyféle cseppet szed. Több gyógyszert szed, mint amennyit eszik. Kizárólag szopni akar, semmi szilárd vagy más folyékony ételt nem fogad el. A délelőtt elég zűrös volt számunkra, tehát másodsorban a mi szempontunkból is könnyebb volt az egészséges gyermekekkel. Ezután még inkább ajánljuk Istenünk védelme alá és mi is igyekszünk még inkább éberek lenni (azaz odatenni Isten száz százalékos szuveranitása mellé a magunk felelősségének száz százalékát) vigyázni rájuk, mint Istentől ránk bízott ajándékokra.
Anna karanténban van, a mi szobánkban, persze. Rebekát átköltöztettük az irodába, mert a gyermekszoba a szigetelés hiánya miatt elég hideg lett ezekben a szeles időkben. Anna fennt volt, próbáltam etetni. Rebeka a földszinten a járókába. Amikor leindultam, a lépcsők közt láttam, hogy üres a járóka. Nem tudom, hogy csinálta a kislány, de már a negyedik fok lépcsőn mászott felfele. Íme, Isten újból megvédte attól, hogy lebucskázzon. A délelőtt a lépcsőkön való futkározással telt el. Közben volt egy Annás pólóm, meg egy Rebekás...hogy a bacikat vagy vírusokat ne hordozzam. S persze minden szoptatás után mosakodás...meg minden le vagy fellépcsőzés után kézmosás. Bárcsak az Úr megóvná Rebekát. A férjem segített be a főzésbe, s amíg elvitte Annát az orvoshoz, rendbe tudtam szedni a nappalit és konyhát. Hálás vagyok férjemért, bárcsak mindig tettekben is ki tudnám fejezni, hogy mennyire nagyra értékelem őt.
Remélem az Úr megadja ebben a próbában is a kellő erőt. Elég nehezen hordozom, úgy látszik aggódó anyuka vagyok. A helyzet hordozását megnehezíti az a tény, hogy tudtuk, a gyermekek megbetegedése valószínű, mivel kényszerből, a békesség megmaradása végett kellett tennünk egy lépést. Ez az eset még inkább nyílvánvalóvá tette számomra azt az igazságot, hogy a feleség számára Isten után első helyen a férje, második helyen pedig gyermekei állnak...legyen a férjnek bármilyen hivatása.
Kedves testvérem! Eleinte nagyon tudtam aggódni minden betegség során. De egy lelkigondozás során kiderült, hogy mi is búvik meg az én aggodalmaskodásom mögött - nem akarom elfogadni Istentől, hogy fájdalmat érezzen a gyerekem, nem akarok megbékélni a gondolattal, hogy esetleg kórházba kerüljön, mert akkor majd mi lesz a testvéreivel és ki fogja vezetni helyettem a háztartást, stb.
VálaszTörlésEgyszerűen nem mertem rábízni a dolgok folyását Istenre, mintha én jobban értenék hozzá!
Próbáld megtalálni, milyen bűn lapul az aggodalmaskodásod mögött, és űzd ki az életedből!
A lépcsőzésben pedig hajrá! :)
Isten pontosan tudja, miért adta ezt a nehézséget! Próbáld megőrizni a derűt, és végezni a munkát, amit Isten éppen rád bízott. Adjunk hálát azért, hogy bírod a megterhelést, hogy te nem vagy beteg, hogy elég tágas helyen laktok ahhoz, hogy legyen lehetőség karantén kialakítására! Biztosan te is gondoltál már ezekre!
Van esetleg valaki a gyülekezetből, aki átmenne hozzátok egy órácskát figyelni a kis mászómesterre? Akár naponta egy órát? Kérj segítséget bátran! BÁTRAN! Lehet hogy valaki éppen lehetőséget keres szolgálatra :)
Petra
Igen, erről már Csaba is beszélt nekem. Jó, hogy emlékeztetsz minderre. Valóban megóvnám őket mindentől. Annyira fáj látni Annán is a szenvedést. Persze, naponta igyekszem Isten kezébe tenni őt, őket.
VálaszTörlésTe teljesen ki tudtad űzni életedből az aggodalmat?
A hálaadásról és örömről...szavakban könnyebb, mint a gyakorlatban. Különösen, ha fáradtabb vagyok, hajlamos vagyok szívemben a zúgolódásra. Gyakran kell "prédikálnom" magamnak és emlékeztetnem magam arra, amit a másik blogon írtam...hogy naponta meglássam Isten ajándékait. Vannak terhesebb napok...vannak "zöldlegelős", "csendesvizes" napok.
Nem, Ibolya, nem sikerült még a bűnt teljesen kiűznöm az életemből :) Jelentkezik sokszor, de igyekeznem kell megállnom a próbában, nem pedig elbukni benne, még több aggodalmaskodást okozva ezzel magamnak :) Nem könnyű, tudom. Arra is szoktam gondolni, hogy milyen jó, hogy megismerik a szenvedést, fájdalmat. Ha nem ismernék, képtelenek lennének megérteni, miről beszél az ige, ha Jézus szenvedéseiről hallanak majd.
VálaszTörlésÉs bennünket is kijózanít a gyermekünk fájdalma, hogy ne legyünk annyira "Földhöz"-ragadtak, hanem vágyjunk még inkább a tökéletes Mennyre!
Betegségek nélkül, kellemesen működő dolgokkal, kényelmes élettel nehezebb Jézus után vágyakozni. Mit gondolsz?
Petra
Kedves Ibolya!
VálaszTörlésHat igen, a betegsegnek is eljon az ideje, meg a gyerekeink eleteben is. Es ilyenkor tenyleg olyan nehez ne aggodalmaskodni. De hala Istennek hogy O ezekben a helyzetekben is megerosit, ha kerjuk tole.
Ezek a betegsegek se veletlenek, ezek altal is tanitani akar valamire, csak epp meg kell latnunk hogy mire.
Kivanok neked, nektek sok erot es gyogyulast a picurnak.
Erika.(Benyocki)
Köszi, Erika. Valóban Isten az, aki ezekben a helyzetekben is erőt ad és örömöt...és hát mindezt akkor tudjuk megtapasztalni, ha nem rúgkapálózunk az ellen, amit Ő tanítani akar számunkra. Hogy van Noémi és Jázmin?
VálaszTörlésPetra, ezekre nem is gondoltam, annyira el voltam foglalva a gyerekek körüli sürgés forgással...hitben járni és nem látásban, ilyen helyzetekben is...még mindig :) van tanulnivalóm!!!
VálaszTörlés