Ébredéskor, reggel hat óra körül, megszoptatom őket. Ezután jön a reggeli (szopással bevégezve), kilenc órakor. Tizenegy fele alvás. Az ebéd 13 órakor van, ez is szoptatással a végén. 14-16 óra közt kinnt vagyunk a szabadban. Renszerint nagyot alszanalk a babakocsiban. 17 órakor ismét etetés, szoptatással a végén. Este 20 órakor még meg szoktam etetni és szoptatni. Ezt követi a fürösztés kétnaonta. Kb. így terveztem be a napjaikat. Hála az Úrnak eléggé alkalmazkodnak a lányok. Igaz, ha leülök, már ott teremnek és kérik a szopit. A legfájdalmasabb mégis, amikor a kiságyban kell hagynom őket, miközben keservesen sírnak.
Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése