Jutka, jó hogy eszembe juttattad a fegyelmezés kérdéskörét. Már mi is igyekszünk gyakorolni. Azt hiszem a Babywise segítsége nélkül nem is gondoltam volna, hogy már lehet fegyelmezni. A konnektor meg a kábelek rendezésénél kezdődött...Rebeka elég erőszakos. Aztán igyekeztünk gyakorolni a Babywise szerzőinek, Gary Ezzo valamint Robert Bucknam tanácsait. Szóbeli figyelmeztetés, kézre való rácsapás, eltávolítás az adott tárgytól, a gyermek kiságyba való helyezése. A szerzők határozottan állítják, hogy ez működik és a gyerek már nagyon jól össze tudja kapcsolni a tettét és annak következményeit. Rebekánál elég nehezen megy. Amikor a kábelekkel játszik, figyelmeztető Nem szabad hangzik el. Erre tájt int és tovább játszik. Rácsapunk a kezére. Bájosan mosolyog és nagyon gyorsan ismét megfogja a kábelt. Persze egy olyan csattintás kella kezecskére, hogy némi kellemetlenség érzését keltse a gyerkőcbe. No, ez nem mindig sikerül nekünk, meg néha ránktör a nevetőgörcs. Mindezt nem szabad, hisz a gyerek játéknak fogja venni és azt válthatja ki, hogy nagyobb korában is játéknak veszi a nekünk való engedelmességet.
Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése