Ha lassan is, gyógulgatnak a gyerekek. Mindannyiukon végigsöpört, Izsák több napon át is lázas volt. Kifele tartunk. Isten kegyelme ez is.
Azt hiszem, az Úr napja volt a legnehezebb...gyönyörűen hullt a hó, Izsák meg egész nap nyűgölt, sírt. Szeretem a gyerekeimet, a velük való foglalkozást, ápolásukat, ha kell...de ez a nap kissé megviselt. Jó volt, hogy mehettem Istenhez, percenként is. Kérhettem, adjon erőt, türelmet és végezze el, hogy megláthassam mindazokat az ajándékokat, amelyeket ebben a helyzetben is oly gazdagon árasztott ki ránk.
Isten könyörült, hogy újra mókázzunk. Sikerült jó hangulatot varázsolni a családban. A lányok ügyesen aeroszoloztak, Izsákkal meg bebújtam a kiságyába, Csaba leterített egy hatalmas takaróval...bekapcsoltam az aerosyolt...és a képzelet szárnyaira ültünk. Elképzeltük, hogy az Északi sarkon egy iglooban csücsülünk, hallgatjuk, hogyan tombol a szél, hogyan repedezik a jég. Amikor meguntuk, elképzeltük, hogy mi vagyunk a kiskutyák és a leterített kiságy a kutyaól. De elképzeltük, hogy a kiságy az a hajó, amelyen Jónás próbált elmenekülni Isten színe elől. Elképzeltük, hogy egy vonatban csücsülünk, amely mindenféle állatnak visz eledelt a téli hidegben.
Izsákot nem volt könnyű a letakart takaró alatti párában tartani. Mindig újabb és újabb fordulatot kellett mesélnem:" És képzeld akkor valami halk nesz hallatszott...", vagy: "Ekkor felhangzott egy farkas hosszas vonítása, vaúúúúúúú" vagy: "Múúúú. Hallatszott a távolban. A vonat lassított. Csika-taka-csika-ta-ka-csi-ka-ta-ka. húúúúúúú"
Több mint egy heti szobafogság után újra kimentünk a tegnap. Jó volt havazódni, szánkózni. Más szemmel néztem a világot...tele hálával, hogy újra kinnt lehetünk.
Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése