Véletlenszerűen bukkantunk rá...persze a férjemnek érzéke van ahhoz, hogy csodálatos helyeken parkírozzon. Kellemes idő volt. Eső utáni friss levegő és kellemes, lágy napsütés. A kis zöld vashídon átdübörögve, csodálatos, árnyas helyre érkeztünk. A gyerekek dobálták a kavicsokat, köveket a kis patakba.
Ám amikor hátranéztem, elég sűrű erdőt láttam a hátam mögött...
Kissé jobban éreztem magam, amikor mindannyian a híd másik oldalán voltunk...
Hazafele egy gátat látogattunk meg...jobb szélén elég kis korláttal, bal szélén pedig semmi ! korláttal. A férjem meggyőztem, hogy sétáljunk végig középen, Izsákot ölben tartva, a lányok kezét fogva. Csaba ezt látta veszélynek inkább, mint az erdei patak mellett pancsolni, mondva, hogy ez reális veszély. Én ebben nem láttam veszélyt, tudva, hogy kontrollálható a veszély forrása...az erdőben pedig folyamatosan lestem, nem jön-e valahol egy medve...Milyen jó, hogy nők és férfiak kiegészítik egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése