Rég nem írtam merről a témáról...hallgatásomnak nem az volt az oka, hogy minden rendben működik ezen a téren. Nos, a lányokat 2x tanítottuk meg önállóan aludni. Egyszer egy elég súlyos hörghurut miatt nem engedtem magukra sírdogálni a lányaimat. Nagyon betegek voltak és éjszaka is többször felébredtek. Visszaszoktak ahhoz, hogy mellettük vagyunk. Másodszor meg a fogzás zavart be. A fogzás történet úgy kezdődött, hogy Anna elaludt, Rebeka meg rágta a kezét és sírt. Teltek a percek, negyedórák. Féltem, hogy felébreszti Annát...meg hát sajnáltam is. Felvettem és megszoptattam. A fogzás elkezdődésekor gyakran óránként ébredtek a lányok éjszaka. Így bementünk hozzájuk, hol én, hol Csaba...s már mi is annyira fáradtak voltunk, hogy bent maradtunk olykor. Egyszerűen elnyomott az álom. Amikor nem volt fogzás probléma, nyugodtan aludtak. A fogzással járó problémák nálunk nem csak három napig tartottak, ahogy az Ezzo könyv írja. Sokkal nehezebb volt...főleg Annánál.
Nos, napközben vagy babakocsiban, vagy hintában, vagy szopizva aludtak a lányok. Ha Csaba besegített, Annát elringatta.
Most ismét mérföldkőnél vagyunk. Sokat imádkozom azért, hogy Isten könyörüljön és megtanuljanak a lányok végre aludni. Néhány napja hozzá is kezdtünk már. Áldott legyen az Úr, hogy ebben a problémában sem hagy magunkra. Tapasztalom, hogy velünk van és a lányokat "hajlékonyakká" formálta. Azért még van tennivaló...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése