Nos, a gyermekek már ügyesen beszélgetnek, hála Istennek.
Az elmúlt héten hintázni mentek a lányok a födött teraszra. Csaba ment ki velük, hogy tegye őket fel a hintára...addig én öltöztem. Rebeka nem akart a hintára ülni. Folyamatosan kiabált:
Anúúú, deje ki!!! (anyu, gyere ki!)
Rebeka felmászott a székre. Anna rögtön utána...Rebeka eszeveszetten kezdett kiabálni:
Anna leetik!!! Vidáá Anna! (Anna leesik. Vigyázz Anna)
Rebeka árulkodósabb, mint Anna. Ha valahonnan leesik, vagy ha megüti magát, általában próbálja Annára kenni a vétkességet. Csendben játszottak kettesben a fotelre felállva. Egyszer csak hallom Rebeka hangját:
Anna tetó jug! (Anna tesó rug.)
Gyakran halljuk a mentő szirénáját. A gyerekeket nagyon érdekelte ez a hang. Úgy magyaráztuk, amikor megy ez a mentőautó, valakinek fáj. Így valahányszor felhangzik a sziréna, a lányok rázendítenek:
Váj neki. Jaj, jaj. (Fáj neki.)
Néhány hete fájt Rebeka szeme. Sírva fakadt:
Jeme váj. Deje viu viu.(Szeme fáj. Gyere viu viu)
Amikor megtudtuk, hogy babát várunk, elővettem a Kismamák nagykönyvét, olvasgattam nézegettem. A lányaim is persze mellettem. Mivel még terhességem hatodik hetében voltam, a könyvben látható egy rajz, amelyen mutatja, hogy egy ekkora magzat almamag nagyságú. Megmutattam a lányoknak is. Másnap reggel A lányok Kiti baba, kiti baba-mondogatták. Kiderült, hogy a kismamák nagykönyvét kérik. Levettem a polcról. Leültek nézegetni, addig én tettem-vettem. Néhány perc múlva hallom a lányokat. Kiti baba, kiti baba. Megfogták a kezem, a könyvhöz húztak. Rámutattak az almamagra: kiti baba. Majd felhúzták a blúzom, megpuszilták a hasam.
Használtam a fogselymet és hát Rebekának és Annának is kellett. Szakítottam egy keveset és odaadtam nekik.
Anna próbált utánozni, aztán nagy mosollyal az arcán megjegyezte:
Anna putoj vogat. (Anna pucolja a fogát)
Játék után pakoltuk el a játékokat. Nem találtam egy fából készült húzogatós kutyust. Hol a kutya lányok. Nem láttátok?
Anna kejében. (Anna kezébeN)Újrakérdeztem meglepődve. Anna kejéBEN. Hihetetlen volt. Ez a leányka használta a helyhatározó ragot. Épp így meglepett, amikor a tárgyragot használta Rebeka. Banánt majszolt és csak úgy rákérdeztem, hogy mi van a kezében. Banán. Jött az egyszerű válasz. Mit eszik Rebeka? Banánt. Ez már meglepőbb volt. Próbáltam, de nem minden szónál használják, csak az ismerősebbeknél.
Anna kejében. (Anna kezébeN)Újrakérdeztem meglepődve. Anna kejéBEN. Hihetetlen volt. Ez a leányka használta a helyhatározó ragot. Épp így meglepett, amikor a tárgyragot használta Rebeka. Banánt majszolt és csak úgy rákérdeztem, hogy mi van a kezében. Banán. Jött az egyszerű válasz. Mit eszik Rebeka? Banánt. Ez már meglepőbb volt. Próbáltam, de nem minden szónál használják, csak az ismerősebbeknél.
A lányokat arra tanítjuk, hogy köszönjenek meg mindent, amit kapnak (KÖTI), kérjenek bocsánatot, ah megütik egymást (BOTI). Nagyon konokok tudnak lenni. HA szándékosan megütik egymást, nem szívesen kérnek bocsánatot. A folyamat az lenne, hogy puszilja meg a vétkes gyermek a másikat ott, ahol megütötte, majd kérjen bocsánatot. Ha viszont egyik véletlenül megüti magát, a másik addig puszilja, hogy a pórul járt már menekülne a nagy szeretet elől. Egyik alkalommal Anna szintén nagy kínok közt megadta a puszit és bocsit kért. Jemmi baj. (Semmi baj) Legyintett Rebeka. Természetesen már hallották ezt a kifejezést ...és beszívták.