Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2019. június 28., péntek

Zsoltárok 146:5-6

"Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
6
A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké." 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2019. június 16., vasárnap

Erzsébet és a nyár színpompás virágai




Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2019. június 10., hétfő

Mamánál



Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2019. június 9., vasárnap

Little women


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2019. június 6., csütörtök

Megfontolandó Istentől való tanács

"Van olyan út, amely igaznak látszik az ember előtt, de vége a halálba visz." Példabeszédek könyve 16:25
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2019. május 28., kedd


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2019. május 27., hétfő

Szép a világ, jó a világ és nincs hiba benne...

csak fejjel lefele kell nézni a dolgokat
Erzsébet lányunk addig tologatta Németországban a kis járószerkentyűt, mamánál az udvaron pedig a saját kerekes bőröndjét, hogy néhány napja totyog egyedül fel- s alá a házban. Május 24-én értünk haza, azóta bőszen menetel. Lábaival együtt szája is elindult.
Első szava 8 hónapos korában az Ámen volt. Imádkozunk, még figyelte és ima közben is sokszor rávágta:Á-MEN
Aztán asszociálta azzal, hogy az ámen, az valaminek a vége. Így, zenehallgatás közben, amikor vége van egy-egy zeneszámnak, szintén hallhatjuk az Áááá-MEN beszólást.
Amióta azonban sétálgat, többet beszél. Talán mert egyenrangúnak érzi magát velünk.
Édes pofi. Talán azért is kaptuk az Úrtól, hogy felvidítson bennünket, a mostani próbáink idején.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)